- Elhiszem, hogy nem tartozol a divatmániás lányok közé, de hidd el
ezzel az arccal világhírű modell lehetnél - cirógatta meg a pofim. Ez
komoly? A 90 éves nénik szokták ezt csinálni - Gondold át!
- Átgondoltam.... NEM! - dobtam le az asztalra a szalvétám és a szobámba rohantam.
Az utóbbi időben az életem fenekestől felfordult, mi jöhet még?
Az beszűrődő Nap sugarai vonzották tekintetem. Will szavai csengtek a fülemben: "... hidd el, ezzel az arccal világhírű modell lehetnél! ". Én, mint modell... ráadásul világhírű?!
Az ablakhoz léptem, hogy behúzzam a függönyt. Szemeim a majdnem "kihalt" utcára tévedtek... csak majdnem! Harry és Melissa beszélgettek a házuk előtt. Kicsit ideges lettem, Melissa még mindig nem adta fel! Hirtelen egy tucat lány és egy-két riporter sikoltozása töltötte be az utcát. Folyamatosan fényképezők kattogtak és rengeteg fénykép készült róluk.A riporterek kérdezősködni kezdtek:
- Harry.. Ő a barátnőd? - érdeklődött az egyik férfi..
- Igen.. Melissának hívnak! - erősítette meg a pasas gyanúját Melissa. Hogy mi van?? A szemeim kikerekedtek és feltűnt hogy a "barátom" is így gondolja, ugyanis bólogatni kezdett.
- Mióta alkottok egy párt? - folytatta tovább az interjúnak is mondható kérdezősködést az egyik rajongó.
- 3 hónapja! - Harry válasza teljesen kikészített... Hangos zokogásba törtem ki. Harry a házunk felé pillantott és pont kiszúrt engem. Egy nagyot sóhajtott és tekintetét visszavezette a rajongókra.
10-15 perc múlva már újra a csendes utcát figyeltem. A telefonom kijelzőjén "70 nem fogadott hívás" villogott, kicsivel később egy SMS érkezett.
" Téged akarlak megvédeni ezzel az egész hazugsággal! Szeretlek. Harry.."
Mégis hogy a fenében akar engem megvédeni? Nem félek a riporterektől és a rajongóktól sem. Melissa gyönyörű ezt be kell látnom... Lehet hogy Harry szégyell engem?!
- Tina! Mark Winston hadnagy keres! - jött be Nia és a kezembe nyomta a telefont.
- Hallo?! - erőt vettem magamon és próbáltam nem sírni.
- Christina már rengetegszer hívtam ma! - hupsz.. akkor nem csak Harry hívogatott.. - Mindegy.. Az édesapja tárgyalása 5 nap múlva lesz Kecskeméten! Remélem nem gondolta meg magát arról, hogy tanúskodik ellene! - eszembe jutott az ígéretem.
- Nem! Még ma este Magyarországra utazom! - ugrott be az ötlet. Így kicsit félre tehetem az itteni gondjaim és akkor csak a tárgylásra kell koncentrálnom.
- Ezt örömmel hallom! Akkor az egyik kecskeméti kollégát, Ádám Kovácst megkérem, hogy menjen önért a reptérre - osztotta meg velem a gondolatait.
- Rendben és köszönöm! Viszlát! - tettem le a készüléket.
- Nia! Hívd fel a repülőteret, még MA hazautazom! - kiabáltam le a földszintre.
- Veled megyek! - jött be a szobámba.
- NEM! Ez az én dolgom... nyugodj meg, nem lesz semmi bajom! - vettem elő a bőröndöm.
- Ha ezt szeretnéd! - csóválta a fejét.
- Azt szeretném, ha foglalnál egy jegyet az esti járatra, de csak ODA szóló legyen! - nyeltem egy nagyot.
- Nem értem... akkor nem is jössz vissza Londonba? - döbbenten ült le az ágyamra.
- Nem tudom.. fogalmam sincs, de most el kell mennem! - dobáltam be a ruháimat a bőröndbe. Fogalmam se volt, hogy mit akarok igazán. Csak egy dolog lebegett a szemem előtt..Mielőbb eltűnni innen!
- Másfél óra múlva megy a gép! - figyelmeztetett Nia.
- Egy pillanat! - rohantam ki a bejárati ajtón a szomszéd házig meg sem álltam... bekopogtam.
- Louis! - öleltem meg sírva az ajtót nyitó fiút.
- Ennyire hiányzott Lou bácsi? - nevetett Lou.
- Magyarországra utazok! - megrázta a fejét, azt hiszem semmit nem értett az egészből.
- Meddig maradsz? - érdeklődött, amikor már eljutott az agyáig hogy mit mondtam.
- Minél tovább, annál jobb! - mondtam gyorsan, szorított az idő - Ha elmentem ez a levelet olvasd fel a többieknek, De csak AKKOR! - pusziltam meg a homlokát és a kocsihoz sétáltam.
- És Harry tudja? - kiabált utána Lou.
- Harrynek nem fogok hiányozni. Hidd el! - felhúzott szemöldökkel nézett rám - Majd ő elmeséli... - fogtam és becsaptam a kocsiajtót.
*Harry szemszöge*
- Srácok! Azonnal gyertek ide! - mondta idegesen Louis. Lefutottam a lépcsőn.. elég fontosnak hangzott.
- Tina megkért, hogy olvassam fel ezt a levelet! - mondta Lou, mikor már mindenki a kanapén ült.
"Kedves Fiúk!
Ami most történik velem az elég hihetetlen. Lehet elsőre nem fogjátok megérteni a döntésem okát és magát a döntésem se, de ezt kellett tennem és így lesz a legjobb! Apa tárgyalása, ahol tanúskodom 5 nap múlva kezdődik, ezért Magyarországra kell utaznom. Ha most azt hiszitek, hogy hamar látni fogjuk egymást... akkor tévedtek! Nem tudom meddig maradok... Lehet 1-2 hét, lehet egy 1-2 hónap, de az is lehet hogy 1-2 év! Hiányozni fogtok, elmondhatatlanul! Remélem, hogy elfogadjátok a döntésem és tudom hogy tényleg nem értitek, de a következő Harryhez szóló sorok segítenek majd megérteni!
Kedves Harry!
Nem tudom, hogy te tényleg szeretsz engem vagy csak egy jót játszol velem! Tudd meg, hogy én nem vagyok egy játékszer! Melissa lehet az.. DE ÉN NEM! A ma látottak után fogalmam sincs hogy szeretlek-e még vagy nem! Egy dolog biztos, az irántad érzett szerelem a mai nappal halványodni kezdett, csak rajtad múlik hogy meddig halványul és hogy mikor kezd el újra megerősödni! Neked kell dönteni! Nem ígérek semmit, és ha úgy gondolod hogy felesleges rám várnod, akkor ne várj.. Lépj tovább... ha megteszed hidd el én is majd idővel tovább tudok lépni... IDŐVEL!
Ölelek és puszillak titeket: Tina ♥ "
Tina levele teljesen megdöbbentett. A fiúk egyből a tekintetem keresték.
- Ezt jól megcsináltad Styles! - vágta hozzám Lou a levelet. Tudom, hogy elrontottam.. de még mennyire! Zayn, Liam és Niall üres tekintettel meredtek a távolba, Lou pedig engem "ostorozott" haragos tekinteteivel. A srácok utálnak.. tudom hogy idővel majd megbékélnek, de akkor is! Képtelen vagyok felfogni, Tina elment!
* Tina szemszöge ~ Magyarország *
A repülőről leszállva hirtelen magyar szavak csapták meg a fülem. Lehet már el is felejtettem magyarul.. nevettem. Egy férfit pillantottam meg egy táblával, amire az én nevem volt írva.
- Jó estét! - üdvözöltem.. ezek szerint elég jól megy még a magyar.
- Biztos ön Christina! Kovács Ádám vagyok - nyújtotta a kezét, majd elvette a csomagjaim.
- Igen, de nem tegeződhetnék.. te sem vagy öreg és én sem! - ajánlottam fel a körülbelül 20 éves rendőrnek.
- Igazad van! - nevetett - Ha nem gond, akkor kocsival tudunk elmenni Kecskemétre - mutatott egy fekete Ford kocsira.
- Nekem megfelel! - bólintottam és segítettem bepakolni a csomagjaim.
Fogalmam sincs mennyit utazhattunk, mivel az első megtett 1 km után már aludtam is. Kecskemét határában keltem csak fel. Újra magyar földön magyar emberek közt. Meddig maradok itt? Számomra is ez a nagy megválaszolatlan kérdés!
- Christina Collins névre foglaltam szobát! - mondta a szálloda recepciósának Ádám.
- Tessék a kulcsok - adta át a szobakulcsokat egy nő. 5 darab kigyúrt, sötét ruhás pasas tünt fel a szálloda előterében.
- Ádám! - bólintott az egyik Ádám felé.
- Hello! Ő itt Collins kisasszony! - biccentett felém.
- Rendben! - mutatott az egyik pasi a lift felé - Jöjjön! - meglepődtem, mit akarnak ezek tőlem?
- Nyugi... Ők a testőreid! - nyugtatgatott Ádám.
- Minek nekem testőrök? - nevettem ezen a hülyeségen.
- Tanúskodsz egy gyilkos ellen! Hiába ő az apád, bármire képes annak érdekében hogy ne kerüljön börtönre. Hideg vérrel megöletne, ha nem lennének ők! - mutatott az "őreimre".
- Én nem tudtam, hogy ilyen veszélyes! - tényleg nagyon megijedtem, de valahogy ezt az időszakot is átvészelem.
A szobámba érve ledőltem egy kicsit a puha szállodai ágyba. Gondolkodni kezdtem. Mindent magam mögött hagytam... A fiúkat, Niát, a modellkedési ajánlatot.. helyette itt vagyok egy szállodába 5 pasassal, akik azért vannak itt, hogy ne öljön meg az apám...HIHETETLEN!
8 hozzászólás után új rész!
