15. fejezet ~ A randi!

- Harry Styles! Áruld már el, hova megyünk? - kérdeztem egy óra szembekötösdi után.

- Ne is álmodj róla! - fogta meg a kezem, ami a szem előtt lévő kendő felé vándorolt.

- Hé, ez nem ér! - helyeztem vissza kezeim a combomra.

- Megérkeztünk... azt hiszem - mondta kicsit bizonytalanul - Áh, igen itt vagyunk! - nyugodtan fújta ki az idegestől bent ragadt levegőt.

- Levehetem? - izgatottan mutattam a számomra idegesítő fekete selyemre.

- Igen! - adta meg a régen várt választ.

- Végre! - nevettem zavartan - Harry! Ez, ez ... - a hang valahol elakadt a torkomban és képtelen volt a felszínre törni.

A látvány szebb volt a mesékben szereplőknél is. Valójában minden lány már kiskorában megírja a saját tündérmeséjét, de ezek általában betelejesületlenül múlnak el az élettel. Az én mesém egy szerető családról és az igaz barátokról szól. Nincs benne szőke herceg és az örökké tartó szerelem is kimaradt belőle. Talán nem hittem, hogy valahol nagyvilágban nekem is megvan akivel leélhetem az életem. Aki a "Gyönyörű vagy!" mondattal kedveskedik a kandalló előtt ülve 80 évesen is. Úgy néz ki, egy sokkal csodálatosabb mesével ajándékozott meg a sors, mint amire számítottam. Lehet hogy Harry nem szőke és nem is herceg, de érzem ez a szerelem köztünk nem egy mulandó dolog.

- Szóval tetszik? - szemei csillogtak a holdfényben.

- Gyönyörű! - öleltem meg.

Egy kilátóban voltunk, ami egy magas dombon kapott helyet. Csak London fényei világították be a dombot. Mintha egy néma filmet néznék, csendes és nyugodt volt a környék. A kilátó közepén egy asztal állt két gyertyával.

- Hölgyem, foglaljon helyet! - húzta ki az egyik széket.

- Köszönöm Uram! - nevettem, majd leültem.

Harry két tányérral jelent meg egy hatalmad vigyor kíséretében.

- Ez isteni volt! - mondtam kicsit később teli hassal.

- Még csak most jön a desszert - rakott elém egy felismerhetetlen dolgot - Én sütöttem - büszke mosoly pihent meg arcán.

- És mi a neve, vagy mi ez egyáltalán? - mutattam a narancssárga "desszertre".

- Répatorta. Tudod, Lou-nak ez a kedvence és muszáj volt megtanulnom hogyan készül! - gondolhattam volna. Igaz, hogy nem nézett ki valami jól, de határozottan fogtam meg a villát és vágtam a tortából egy darabot.

- Véletlenül nem vagy te cukrász? - töröltem a számat.

- Ez maradjon titok! - csókolt meg lágyan.

- Szeretlek!- suttogtam.

- Mi? - kérdezett vissza.

- Szeretlek! - emeltem egy fokkal feljebb a hangom.

- Elnézést, de nem hallom! - mutatott a fülére.

- Harry Styles! SZERETLEK! - kiabáltam ahogy csak tudtam.

- Így már jó! - nevetett huncutul- Szeretlek! - húzott magához közel.

Azt hiszem boldognak mondhatom magam a szőke herceg nélkül, mert nekem a szőkét egy göndör helyettesíti.

6 hozzászólás után hozom a következő részt!

FONTOS!

Sziasztok!
Van egy rossz hírem! :||| egy darabig nem tudok új részt hozni, mert internet problémáim vannak:/// nagyon sajnálom, de írom a folytatást és ha lesz már netem akkor felrakom ;))) remélem megértitek.. pusziis♥

ui.: még 2 hozzászólás kell a 14. fejezethez ;))

14. fejezet ~ randira fel!

Nagyon fáradtan feküdtem le az ágyra, majd már pillanattal később már aludtam is. Nem sokáig gyönyörködhettem csodás álmaiban. Nia ébresztgetni próbált.
- Jó reggelt! - nagy nehezen kinyitottam szemeim és Nia üde mosolyával találtam szembe magam.
- Jó reggelt! - morogtam én is valami hasonlót.
- Vendéged van - biccentett fejével a háta mögé.
- Szia! - köszöntem a váratlan vendégnek.
- Bocsi, hogy ilyen korán jöttem. Gondoltam tartunk egy csajos napot - mosolygott kedvesen.
- Nem baj, örülök neked! - lazán az ágyra ütöttem, hogy üljön le - Igazából a segítséged kellene - vakartam meg a tarkóm.
- Miben segíthetek?
- Harry-vel ma randizunk és hát, nem nagyon tudom mit vegyek fel meg ... Szóval érted?! - nevettem kínosan magamon.
- Én se vagyok egy divatőrült, de ketten kitalálunk valamit - kacsintott és a szobámat kezdte jobban szemügyre venni.
- Köszönöm! - öleltem meg hálásan. Úgy látszik az új életem egy új barátnőt sodort utamba.
Olyan, mintha Doris-t ezer éve ismerném. A rengeted közös tulajdonságunk, a hasonló külsőnk teljesen azt sugározza, hogy testvérek vagyunk. Megtaláltam azt a személyt, akinek mindent elmondhatok és akit a legjobb barátnőmnek nevezhetek.

- Reggeli! - Nia kiabálása visszhangzott a nagy házban.
- Gyerünk enni! - kaptam fel gyors egy nadrágot és lefelé kezdtem húzni barátnőm.
- Végre itt vagytok! - tette elénk a szokásos angol reggelit.
- Köszi, nem kérek! - egy fintor után toltam vissza a tányért.
- Valami baj van? - ült le velem szembe és enni kezdett.
- Randija lesz Harry-vel! - újságolta Doris.
- Tudtam, tudtam! - kiabált örömében Nia.
- Ha eléggé kiugráltad magad, akkor szólj! - álltam fel az asztaltól.
- Hová, hová? Nem mész sehova! Mindent tudni akarok! - óvatosan visszaültetett.
- Mégis mire vagy kíváncsi?
- Mindre! - tekintete rám tapadt.

Mindent elmeséltem nekik, vagyis majdnem mindent. A fenyegetést inkább kihagytam a kicsit hosszúra sikeredett "mesémből". Nem akartam, hogy aggódjanak e miatt. Én is megtudom magam védeni, habár nem hiszem, hogy a tegnapi levélni tovább merészkedik Melissa.
- De romantikus! - olvadozott Nia.
- Ennyi! - csaptam össze kezeimet, mikor a mondandóm végére értem.
- Ideje készülődnöd, nem gondolod? - érdeklődött Doris az óráját tanulmányozva.
- Mennyi az idő? - kérdeztem teljesen nyugodtan.
- 2 óra!
- Ráérünk! - sose értettem, egyes lányoknak minek több óra ahhoz, hogy egy randira elkészüljenek.
- De nyugodt valaki! Nem is izgulsz? - húzogatta szemöldökét barátnőm.
- Nem! - adtam egy rövid, tömör választ.
- Elmentem - közölte Nia és kiviharzott a házból.
- Szerintem nézzünk valami ruhát - rakta le a kávéspoharat Doris.
- Menjünk! - pattantam fel és a lépcsők felé indultam.

- Nem, nem, nem - hajtogatta Doris, közben félig a szekrényben ülve dobálta ki a ruháimat.
- Muszáj kupit csinálni? - nevetve figyeltem az ágyról.
- Megvan! - ugrott ki a szekrényből, csillogó szemekkel egy koktél ruhát nyomott kezembe.
- Nem túlzás egy kicsit?
- Első randira tökéletes! - a fürdőbe kezdett lökdösni - Próbáld fel!
- Rögtön! - csuktam be az ajtót.

- Ez valami gyönyörű! - bámult Doris.
- Nem áll jól! - néztem a tükörbe.
- Nem vagy normális! Ez tökéletes, mintha rád öntötték volna! - erősködött.
- Ha te mondod! A hajammal mit kezdjek? - néztem rá kérdőn.
- Csak bízd rám! - mutatott magára és leültetett.

Fél óra sminkelés és egyéb hülyeségek után - megjegyzem, utálom az ilyesmiket - teljes "felszerelésben" álltam. Doris közben hazament és egyedül maradtam. Folyamatosan az órát bámultam, de elég lassan telt az idő. Pont hét órakor megszólalt a csengő.
Felálltam végig simítottam a ruhámon és az ajtóhoz sétáltam.
- Gyönyörű vagy! - csókolt meg Harry.
- Köszönöm! Te is igazán elegáns vagy - néztem végig rajta

- Szabad? - nyújtotta kezét. A válaszom csak egy kedves mosoly volt.
Egy csodás estének néztünk elébe. Egy tökéletes első randi.

6 hozzászólás után jön a következő rész!

13. fejezet ~ boldogság

- Beszélnünk kell! - toltam el magamtól.
- Szeretlek! - jó volt hallani, hogy teljesen komolyan gondolja.
- Én is szeretlek! - az arcán egyszerre döbbenet és boldogság is látszott.
- Ha most tenném fel a kérdést, mit válaszolnál? - simogatta a hajam.
A múltkor megbántam, hogy elutasítottam és lehet most is megfogom bánni a válaszom.
- Hát, azt hiszem a válaszom - egy kicsi hatás szünetet hagytam - a válaszom megváltozott azóta - mosolyogtam rá félénken.
Felkapott és megpörgetett. Azt az örömöt soha nem fogom elfelejteni, amit akkor láttam az arcán.
- A fiúknak elmondjuk? - kérdezte kicsit később.
- Nem, vicceljük meg őket! - pattantam fel egy gonosz mosollyal.
Kitaláltuk, hogy eljátszunk egy nagy veszekedést, kicsit szenvedjenek!
- Harry! Miért kell tönkre tenned az életem? - kiabáltam , ahogy csak tudtam a hihető szerepem érdekében.
- Melissával boldog vagyok! Értsd meg! - alig bírtuk ki nevetés nélkül.
Egy gyors puszi után kirohantam az ajtón és becsaptam magam után.
- Ez durva volt! - hallottam egy ismeretlen lány hangját.
- Nem érdekel! - jelentettem ki nyugodtan - Christina Collins! - mentem hozzá közelebb.
- Doris Castle! - mosolyogva rázta meg az imént felé nyújtott kezem.
- A barátnőm! - húzta ki magát büszkén Zayn.
- Ha bemutatkoztatok, elárulnád mi történt ott? - mindenki kérdőn nézett rám.
- Beszélgettünk, ti akartátok! - mondtam kicsit ingerülten.
- Hallottuk! - húzogatta száját Liam.
- Akkor most nem jártok? - görbült lefelé Lou ajka.
- SOHA! - mondtam határozottan, de magamban hangos kacagásba törtem ki.
- Soha ne mondd, hogy soha! - nevetett Niall.
- Én ebbe teljesen biztos vagyok! - láttam az arcukon a kétségbe esést.
- Annyira sajnáljuk! - ölelt át mindenki. Ekkor Harry röhögve lépett ki szobájából.
- Látom nem viselt meg annyira az előbbi vita! - kelt védelmemre Zayn, csakhogy nem vette észre hogy Harry-vel egymás kezét fogjuk.
- Most mi van? Elvesztettem a fonalat! - értetlenkedett Niall.
- Az van, hogy ezek ketten nagyon jó színészek! - mutatott ránk Liam.
- Bocsi, de muszáj volt! - megállás nélkül nevettem. Eszembe jutott milyen fejet vágtak, mikor Harry megfogta a kezem.
- Hivatalos? - nézett a kezünkre Lou. Színésztársamra néztem, aki egy aprót bólintott.
- Igen! - de, mire kimondtam már mindenki gratulálni kezdett. Észrevettem Melissát a sarokban ülve. Szúrós pillantásait rajtam pihentette. Azt hiszem, hogy ezen nem fogja magát könnyen túltenni.
- Most azt hiszed, hogy tényleg szeret téged? - felállt és felém kezdett lépkedni. - Szánalmas és naiv vagy! - suttogta a fülembe, mikor megölelt. Gondolom nem akart a többiek előtt vitatkozni. Az ölelés után pedig visszaült a székre.
Kezeket éreztem a derekamon, majd egy fej foglalt helyet a vállamon.
- Tudod milyen régóta várok erre? - hallottam, hogy elmosolyodik.
- Mióta? - kíváncsiskodtam.
- Amióta megláttalak! - magával szembe fordított és megcsókolt.
- Ezt jól összehoztuk! - pacsizott össze Liam, Niall, Lou és Zayn.

Rendeltünk pizzát és beszélgetni kezdtünk. 2 óra beszélgetés után mindenki fáradtan dőlt le a kanapéra vagy egy másik emberre. A fejem Harry mellkasán pihent meg. Egyre több ásítás visszhangzott a nappaliban.
- Mennem kéne! - álltam fel.
- Maradj még! - húzott az ölébe Harry.
- Maradnék, de Nia nem tudja hol vagyok!
- Holnap ráérsz? - puszilta meg az orrom hegyét.
- Szerintem igen! - nevettem.
- Akkor elviszlek valahova, 7-re érted megyek! - kacsintott titokzatos.
- Hova megyünk? - kérdeztem izgatottan.
- Titok!
- Jól van! - nem faggattam tovább , mert úgyse mondja el. Inkább az ajtó felé vettem az irányt.
- Sziasztok! - köszöntem vissza a nappaliba - Ja, és örülök hogy megismerhettelek Doris! - mosolyogtam a lányra. Jól kijöttünk egymással a mai este. Zayn szerencsés, hogy megtalálta.
A kapuban még megszorongatott Harry és elindultam a házunk felé.

Megfürödtem és segítettem lefektetni Adam-et. Az ágyamban ülve bekapcsoltam a laptopot és megnéztem a Twitterem. 1 új üzenet. A feladó Melissa Smith volt. Ledöbbentem. Tudtam, hogy Harry-ért küzdeni fog.
 "Élvezd ki, hogy boldog vagy, mert garantálom nem sokáig leszel  az! Melissa"
Most megfenyegetett?! Ha igen, akkor nem fogom magam hagyni. Harcolni fogok a boldogságomért!

4 hozzászólás után hozom a következő részt!

~ Díj

(2db)

Szabályok:

1.Tedd ki a blogodra a képet .(~kész~)

2.Említsd meg annak a jómadárnak a nevét,akitől kaptad.(~kész~)

3.Küldd tovább minimum három,kizárólag One Direction fanfictionos blognak. (~kész~)

4.Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos(pl.:hol és hogyan ismerted meg őket,ki(k) a kedvence(i)d,és miért stb.).(~kész~)

5. Akiknek tovább küldöd,hagyj megjegyzést a blogjukon,hogy tudják mi vár rájuk.(~kész~)

~Nagyon,nagyon köszönöm Dalmii-nak és Annie♥™-nek! ♥;)
~2011.tavaszán olvastam a fiúkról egy cikket és attól a cikktől kezdve az életem részei lettek. Nincs olyan nap, hogy ne beszélnék róluk. Azt hiszem, ezzel az őrületbe kergetem a rokonaimat és barátaimat. ;))
~Akiknek tovább küldöm:
 Vivi
Blogerina :)

12. fejezet ~ Még egy új szomszéd?

Mikor végzett az énekléssel egy létrát döntött az erkélyhez és felmászott rajta. Pár centivel előttem állt meg és az arcom fürkészte. Annyira közel volt, hogy éreztem a leheletét. A gyomromban ezer és ezer pillangó csapkodta hevesen apró szárnyait. Ajkai már az enyémet súrolták, amikor egy váratlan személy jelent meg.
- Harry! - kiabált Melissa, közben gyilkos pillantásait felém kapta.
- Melissa! Mit keresel itt? - döbbent le Harry.
- Szeretnék kérni egy szívességet! Bejönnél?  - dobolt türelmetlenül a lábával.
- Sajnálom, ezt nem így terveztem! - fordult hozzám és egy gyors puszit nyomott arcomra.
- Persze, menj csak! - mondtam, de már nem hallotta.
Mégis mit akar Melissa Harrytől? Tényleg nem zárták még le ezt a kapcsolatot? Csak ez járt a fejemben. Becsuktam az ajtót és beleestem az ágyamba. Hajnal fél kettőkor szépen lassan lecsukódtak szemeim és elaludtam.

Reggel korán keltem. Első utam a fürdőbe vezetett, hogy rendbe szedjem magam. Megmostam a fogam, megfésülködtem és felöltöztem. A hűtőhöz érve vettem észre egy cetlit.
" Megint késő jövök. Adam miatt ne aggódj az apjánál van! Puszi Nia!" - olvastam a megszokott cetlit. Mostanában sokat fordul elő, hogy egyedül vagyok itthon. Nem voltam éhes, csak egy kávét ittam. A telefonom csengése zavart meg. SMS-em jött Lou-tól. Meglepett a dolog, de nem foglalkoztam vele. Fogtam és megnyitottam.
"Beszélni akarok veled. 10 perc múlva gyere át! Lou" - ezt a rövid SMS-t kaptam. Nem is gondolkoztam rajta, hogy mit akar. Felrohantam a szobámba és valami elviselhetőbb ruhát vettem fel. Öt perc múlva már a bejárati ajtó bezárásával szenvedtem. Lassan elindultam a szomszéd ház felé és bekopogtam, mivel a csengőt nem találtam. Nem az nyitott ajtót, akire számítottam. Melissa egy szál bugyiban és pólóban állt előttem.
- Harry! Azt hiszem téged keresnek! - kiabált. Kicsivel később Harry megjelent egy szál boxerben. - A szomszéd csaj van itt - mutatott rám Melissa és szájon puszilta Harry-t.
Lehet a féltékenység miatt, de nagyon rossz volt látni ezt. Mintha egy kés szúrtak volna a szívembe. Rájöttem az amit érzek Harry iránt több mint puszta barátság.
- Szia Tina! - köszönt halkan Harry.
- Ja, szia! Sajnálom, nem akartam semmit megzavarni. Én amúgy is Lou-t keresem - mondtam zavartan és kicsit csalódottan.
- Nem zavartál meg semmit! Melissa csak itt lakik, mert a szülei éppen válnak - magyarázta, de valahogy nem hittem el. Ha nekem ilyen gondom lenne, nem a volt pasimhoz költöznék.
- Nem kell magyarázkodnod! Szeretitek egymást és én ennek örülök! - egy mosolyt erőltettem arcomra.
- De én nem ... - megjelent Lou és Harry inkább abbahagyta mondanivalóját.
- Tina! - ölelt meg Lou - Gyere - mutatott az emelet felé.
- Miről akartál beszélni? - ültem le az ágyára.
- Harry megbolondult! - kétségbe esett fejet vágott.
- És nekem ehhez mi közöm? - kerekedtek ki a szemeim.
- Most nem viccelek! Simán megengedte, hogy ez a Borzalom ide költözzön - a Borzalom alatt gondolom Melissát értette.
- Legyenek Boldogok! - és ezzel felálltam az eddigi helyemről.
- Ülj le! Nem fejeztem be! - a vállamnál fogva ültetett vissza. - Harry szeret téged, te pedig őt. Nem tudom meddig akarjátok még ezt az egészet húzni. - pontosan tudtam mire gondol, de még én se tudtam a választ.
- Harry megkért, hogy legyek a barátnője - törtek fel bennem az emlékek.
- Erre te? - húzogatta a szemöldökét.
- Nemet mondtam!
- Ugye most csak viccelsz?!- jött be felháborodva Liam, Niall és Zayn.
- Ti most hallgatóztatok? - kértem őket számon.
- Igen, de ez most mellékes! Szóval visszautasítottad - állapította meg Niall.
- Most felállsz, oda vonszolod magad Harry-hez és megbeszélitek a dolgokat - kacsintott Zayn és kifele kezdett tolni az ajtón.
- De én  ... - próbáltam megmenekülni egy kínos beszélgetéstől.
- Semmi de! Nyomás - mutattak mind hárman Harry szobájára.
Mielőtt bekopogtam volna egy nagy levegőt vettem és visszapillantottam az elégedetten vigyorgó srácokra. Ezt megint jól megcsinálták. Halkan bekopogtam.
- Gyere! - hallottam bentről Harry hangját. Óvatosan beléptem az ajtón, de nem láttam senkit.
Hirtelen valaki a derekamnál megfogott és megcsókolt. Jó volt újra érezni, hogy velem van. Bár tudtam, hogy hülyeséget csinálok, de mégse tudtam ellenállni neki.

4 hozzászólás után hozom a következő részt!

11. fejezet ~ a különleges vacsora

- Christina Collins lennél a barátnőm? - erre a kérdésre számítottam a legkevésbé. Nem tudtam mit mondjak. Csillogó szemekkel várta a válaszom.

- Harry! Én - itt nagyot nyeltem - én még nem állok készen egy kapcsolatra - a szemein most már csak a csalódottság látszott.

- Megértelek - nyögte ki határozatlanul.

- Figyelj! Később lehet, hogy igent mondanék, de az új életemet egyenlőre egyedül szeretném elkezdeni - magyaráztam neki a döntésem okát.

- Én várni foglak! - tényleg ennyire szeret, vagy csak azért vagyok érdekes számára, mert nem sikítozok a közelében, mint ahogy több millió lány tenné.

- Szerintem menjünk be a többiek után! - kezdtem terelni a témát és az ajtóhoz léptem.

- Már megint ti ketten tüntetek el - hol rám, hol Harry-re nézett kérdőn Liam.

- Bocsi - nevettem az elég kínos helyzeten.

- Fiúk, egy vacsora este? - kérdezte Nia.

- Jó lenne - kiabálták be egyszerre.

- Akkor Tina is tud majd mesélni Párizsról - kacsintott Lou felém -Úgyse úszod meg magyarázkodás nélkül!

- Tudom! - bólogattam.

- 7 körül jöhetünk? - fordult hátra Niall.

- Igen! Sziasztok! - köszönt ki Nia a konyhából.

- Itt leszünk! - mondta Zayn már a kapuban álldogálva.

Elköszöntem a fiúktól és bevánszorogtam a konyhába. Csináltam egy kis müzlit és elkezdtem enni.

- Szóval?! - fordult hozzám Nia.

- Szóval, mi? - fogalmam se volt mire akar utalni.

- Harry és te? - értelmes beszélgetésnek nézünk elébe, ugyanis egy szót se értettem az egészből.

- Mi van velünk?

- Jártok? - ezt meg honnan veszi?

- Nem? Hogy jutott most ez eszedbe?

- A fiúk utalgatta a dologra, mikor Harry-vel olyan sokáig álltatok az udvaron.

- Ők mindent túl kombinálnak, csak beszélgettünk - nem volt kedvem elmondani, hogy nemet mondtam Harry-nek, mert akkor egész nap erről beszélne.

- Ti tudjátok, de szép pár lennétek! - ne már! Ő is kezdi?

- Ha te mondod! - a tálat a mosogatóba raktam és főzni kezdtünk.

Már délután 4 óra van, de még a vacsora fele kész sincs. Unokanővérem elment Adam-ért, így rám maradt a főzés többi része. Nem vagyok egy konyha tündér, de az alapokat megtanította anyu. Éppen csak 10 percre rohantam fel a szobámba, de nem kellett volna. A lépcsőn lefelé haladva vettem észre, hogy elég nagy füst van a konyhába.

- Gratulálok Christina! - dicsértem meg magam, mikor a megégett csirkét vettem ki a sütőből.

- Itt meg mi történt? - döbbenten nézte Nia a füst felhőt.

- Hát, mondtam hogy nem vagyok jó a konyhában - mutattam meg neki a kicsit szenes csirkét.

- Szerintem inkább rendeljünk! - csak nevetett a történteken.

- Még le se szidsz? - mutattam az elég piszkos konyhára.

- Ugyan már, te fogod feltakarítani - nézett rám, majd Adam-mel a kezében felment az emeletre.

1 óra takarítás után hulla fáradtam dőltem végig a kanapén. Pár másodperces pihenésemet a csöngő zavarta meg.

- Tina nyisd ki! - hallottam Nia hangját az emeletről. Nem volt más választásom. Piszkos kötényben és kócos hajjal lépkedtem az ajtóhoz.

- De szépen kiöltöztél! - dicsérte meg a kötényt Zayn.

- Köszönöm! - csak röhögtem az egészen.

- Nem azért, de mi ez az égett szag - kíváncsiskodott Niall.

- Reméltem, nem veszitek észre. Kicsit megégettem a vacsorát - a hajamat kezdtem el csavargatni.

- Komolyan? - Lou azt se tudta hogy röhögjön.

- Nem annyira vicces! - játszottam a sértődött kislányt.

- Szerintem se! - állt mellém Harry - Ugye attól lesz kaja?! - súgta a fülembe, amire a válaszom csak egy hátba vágás volt.

- Inkább menjetek be az ebédlőbe - és ekkor megjelent Nia egy gyönyörű koktél ruhában.

- Azta! - leesett állal bámultam a körülbelül 20 évesnek kinéző unokatestvérem - Megyek átöltözni! - kiabáltam már a lépcsőről.

Nia ruháját lehetetlen felül múlni, de azért megpróbáltam. Egy rózsaszín koktél ruhára esett a választásom, amit még anyától kaptam. Mindig is egy különleges alkalomra tartogattam és ezt igazán annak tartottam. Gyorsan befontam a hajam és kivételesen raktam fel egy kis sminket.

Fél óra készülődés után elégedetten álltam meg a tükör előtt.

- Elviselhető! - nézegettem magam a tükörbe. Kopogtak.

- Kész vagy? - hallottam Nia hangját.

- Igen, bejöhetsz - lassan kinyílt az ajtóm.

- Hihetetlen milyen gyönyörű vagy, mintha anyudat látnám - igen, anyával nagyon hasonlítottunk egymásra.

- Köszönöm! Ideje lemenni - fordultam meg és lassan lépkedni kezdtem a lépcsőkön.

Az ebédlőbe megérkezve öt döbbent arccal találta szembe magam.

- De csinos valaki - bókolt Zayn még mindig tátott szájjal.

- Szájakat becsukni! - nevetett Nia mellettem elhaladva.

Pont Harry-vel szembe volt már csak hely. Elég jól megszervezték a fiúk. Nem annyira figyeltem a velem szembe ülőt, de az Ő tekintete mindig rajta volt. Szinte éreztem minden pillantását. A vacsora elég jól telt. Mindent elmeséltem nekik a kis kirándulásomról. Figyelmesen végig hallgattak és kérdeztek is egy pár dolgot. Vacsora után kezdetét vette a hülyéskedés. Énekeltünk, táncoltunk és a folyamatos röhögés se maradt el.

Fél 9 körül a fiúk hazamentek. Reggelre hagyva a takarítást felmentem a szobámba. Letusoltam, lemostam a sminkem és kifésültem a táncolástól kócos hajam.

Fáradtam estem be az ágyamba. Már szundikáltam, amikor valami éneklést hallottam meg.

- Ezt nem hiszem el! Ki az a hülye, aki ilyenkor zenét hallgat - idegesen keltem fel és az erkély ajtóhoz mentem. A zene kintről jött, ezért kinyitottam az ajtót és kiléptem az erkélyre. Pont kiabálni kezdtem volna, hogy hagyják már abba, de ekkor megpillantottam a hang forrását. Ő volt az. Egy szál vörös rózsával a kezében nekem énekelt.

4 hozzászólás után hozom az új részt! ;)

10. fejezet ~ titkos utazás

3 hete jártam a rendőrségen. Az ott hallott dolgok nagyon felkavarták az életem. Nem tudtam feldolgozni a hallottakat. Nia azt tanácsolta egy kis pihenés erejéig hagyjam el Angliát. 2 nap alatt megszerveztem egy Párizsi utat egy személyre. Az egészről csak az unokatestvérem tudott, a fiúk semmit nem sejtettek az egészből. A repülőgép hajnalban indult. Párizs egy csodálatos hely. 2 hétre terveztem a kiruccanást, de a kettőből három hét lett. E közben már mindent tisztán láttam. Az angliai életemet, a gyilkosságot és a fiúkkal való kapcsolatomat is az elejétől a végig átrágtam. Nekem már csak Angliában van jövőm, habár a 3 hét alatt megszerettem Franciaországot is, de minden Londonhoz köt. A gyilkossággal kapcsolatban annyit tudtam meg, hogy tanúskodnom kell a saját apám ellen. Először elutasítottam és felháborítónak tartottam az egészet, mert nem én akarom őt börtönbe juttatni. Később eszembe jutott, valójában mit is tett anyával. Összeszedtem magam és elfogadtam a tanú szerepét a tárgyaláson. Végül pedig a fiúk. Igen, megszerettem őket. Azt hiszem bátran kijelenthettem, igaz barátokra leltem. Harry-re is egyenlőre barátként tekintek, de tudom, amikor találkozunk izzik köztünk a levegő. Nem mondanám, hogy ez szerelem, de az se hogy nem lehet később az. Utolsó napjaimat töltöm a francia fővárosba, utána visszatérek a valóságba. Megpróbálom helyre hozni a dolgaimat és végleg lezárni a múltat. Azt a múltat, amiben nekem oly sok fájdalmam volt.

~ 2 nap múlva ~
A repülőn ülve egy új és szebb életet terveztem, pont mint 3 hónappal ezelőtt. Őszintén remélem, hogy ezek meg is valósulnak. A repülő landolni kezdett, bekötöttem az övem és vártam, hogy elérjük a szárazföldet.

A biztonsági kapun kilépve megcsapott a jellegzetes londoni illat.
- Tina! - jött felém könnyes szemekkel Nia - Csinosodtál! - nézett végig rajtam.
- Elég rendesen kipihentem magam - nevettem a megjegyzésén.
- Kiket hoztam neked? - állt félre. Megláttam az öt tökfejet. Hatalmas vigyoruk kétszer körbeérte a fejüket.
- Ezt mégis hogy a fenébe képzelted Christina Collins? - förmedt rám Lou. Erős ölelésétől szinte fuldokoltam.
- Sajnálom! Muszáj volt kicsit egyedül végig gondolnom a dolgokat, de jó lenne, ha kapnék egy kis levegőt.   - próbáltam levegő után kapkodni. Megkönnyebbültem, mikor lazított szorításán - Köszönöm! - mosolyogtam rá.
- Tisztára kivirultál csajszi! - követte Zayn barátja példáját és jól megszorongatott.
- Hiányoztál - Harry homlokon puszilt és magához húzott
- Te is nekem! - suttogtam fülébe.
- Na gyere ide! - tárta szét karjait Liam és Niall egyszerre. Őket is gyors megöleltem.Tényleg hiányoztak.
- Otthon majd mesélsz nekünk erről a kis lógásodról - emlékeztetett Liam.
- Feltétlen - kacsintottam rá.
- Menjünk már! - kiabált türelmetlenül Nia - Na végre - beszállt a kocsiba, mikor meglátott minket.

Az út elég rövid volt. Hihetetlen ezek mennyit tudnak hülyéskedni 10 perc alatt. A kocsiból kiszállva eszméletlenül fájt a hasam a folyamatos röhögéstől.
- Lou! Ez egy szörnyű vicc volt - röhögtem a fiú-nem éppen viccnek mondható-hülyeségén.
- Mégis ezt váltotta ki belőled - mutatott az arcomon elterülő széles vigyorra sértődötten.
- Komoly vagyok! Látod? - az alsó ajkamba harapva próbáltam elrejteni a mindjárt kitörő nevetést, kevés sikerrel.
- Reménytelen eset vagy - veregette meg a hátam Liam.
- Tudom - kiabáltam utána.
- Szeretnék veled beszélni - húzott maga mellé Harry.
- Srácok, ti menjetek előre! Mindjárt megyünk! - utasítottam rendre őket, mint a gyerekeket - Hallgatlak - fordultam vissza Harry-hez.
- Nagyon hiányoztál - görbült lefelé a szája. Közelebb mentem hozzá és egy puszit nyomtam puha arcára.
- Te most megpusziltál? - lepődött meg.
- Baj? - felhúztam szemöldököm.
- Dehogyis! - megfogta a derekam és olyan szorosan húzott magához, amennyire csak tudott. Apró puszikat lehelt arcomra. Nem bírtam tovább, megfogtam az ingét és ajkam mohón az övére nyomtam.
- Telhetetlen vagy - mosolygott sármosan.
- Te tehetsz róla - böktem meg a mellkasát.
- Christina Collins lennél a barátnőm? - erre a kérdésre számítottam a legkevésbé. Nem tudtam mit mondjak. Csillogó szemekkel várta a válaszom.

9. fejezet ~ gyilkos?!

Reggel telefon csörgésre ébredtem. Körülbelül 2 perc múlva megtaláltam a hang forrását. "Ismeretlen", villogott a kijelzőn.
- Igen? - szóltam bele álmosan.
- Jó reggelt! Christina Collins? - egy mély férfi hang ütötte meg a fülem.
- Igen! Miben segíthetek?
- Mark Winston, hadnagy vagyok - mutatkozott be - Délután be tudna fáradni a rendőr őrsre? Fontos lenne!  - meglepett a dolog.
- Én? Hát, ha ilyen fontos, természetesen.
- Mark-ot keresse és el fogják kísérni az irodámig. Várni fogok. Viszont látásra!
- Viszlát!
Mit akar tőlem egy rendőr? Megijedtem. Lehet, hogy az egyik rokonommal történt valami? Fogalmam se volt miről lesz szó vagy mit követtem el.

~ délután ~
- Mark Winston-t keresem, Jó napot! - üdvözöltem a titkár nőt.
- Jó napot! Fáradjon utánam! - ment előre - Itt is vagyunk - mutatott az egyik ajtóra.
- Köszönöm! - remegő kézzel kopogtam be.
- Szabad! - megfogtam a kilincset és óvatosan benyitottam - Áh, Christina! Foglaljon helyet! - ültetett le egy székre.
- Miről van szó? - tértem egyből a lényegre.
- Kérem, nyugodtan hallgasson végig! Tudom, hogy elsőre nehéz lesz feldolgozni, de erősnek kell lennie! - ez egyre komolyabban hangzik!
- Minél hamarabb szeretnék rajta túlesni! - sürgettem egy kicsit.
- A "mostoha anyja" meghalt - hogy mi? leblokkoltam - Ugyan abban a betegségben, mint amiben az édesanyja 2 hónappal ezelőtt. Ezt egy kicsit furcsának tartottuk és nyomozást indítottunk. Kiderült, hogy a betegségüket egy halálos gyógyszer rendszeres szedése okozta - itt egy kicsit szüneteltette beszédét én pedig könnyes szemekkel vártam a folytatást - A bizonyítékok alapján, jogunk van feltételezni, hogy - ekkor nagyot nyeltem - hogy az édesapja mérgezte meg az édesanyját és a nem rég elhunyt feleségét is. - kitört belőlem a sírás.
- Az apám egy gyilkos?! - alig tudtam megszólalni. Egy világ omlott össze bennem.
- A bíróság még ezt nem mondta ki hivatalosan. Az édesapja jelenleg őrizetben van. Nagyon sajnálom! - láttam a szemében az együtt érzést.
- Nem hiszem el! - egyre több könnycsepp áztatta az arcom.

A rendőrségről kilépve megcsapott a friss eső szaga. Könnyeim összefolytak az esővel. Az apám megölte az édesanyám! - ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben. Ez számomra felfoghatatlan. Fél órát sétáltam még az esőben, amikor végre az utcánkba értem.
- Hé, Tina! - kiabáltak utánam.
- Sziasztok- fordítottam nekik hátat.
- Már látni se bírsz minket? - nevetett Lou és velük szembe fordított - Mi a baj? Te sírsz! - lepődött meg.
- Az apám egy gyilkos! - zúdítottam rájuk mindent.
- Hogy mondtad? - nem hitt nekem Liam.
- Jól hallottad. Az apám ölte meg az anyukámat! - erősítettem meg az előző mondatom.
- Oké, ez durva! Jól vagy? - kérdezte Niall, mire Zayn hátba vágta - Jó, ez hülye kérdés volt.
- Most egyedül szeretnék lenni! Sziasztok! - tovább sétáltam a házunkhoz.
Bementem, levettem a cipőm és felmentem az emeletre.
A fürdőbe megmostam az arcom és a falnak dőlve lecsúsztam a földre.
- Tina! Hol vagy? - hallottam Harry kétségbe esett kiabálását.
- Fürdőbe! - de akkor már az ajtóban állt és engem nézett.
- Hallottam mi történt - nyújtotta a kezét - Gyere! - felhúzott a földről, szorosan megölelt, majd belepuszilt a hajamba és elkísért az ágyig.
- Sajnálom, de a randi ma nem fog sikerülni - nevettem zavartan.
- Ugyan már, megértem. Itt maradok veled - mosolygott angyalian.
- Nem muszáj.
- De, én így akarom! - húzott a mellkasára.
Megnéztünk egy filmet, de Harry a felénél elaludt. Édes horkolásának hatására nem sokkal később már én is az álmok földjére kerültem.

8. fejezet ~ meggyőztél!

- Megjöttünk Fiatalok! - megláttam Zayn-t kajával megpakolva - Melissa? - lepődött meg mikor közelebb jött.Ekkor mindenki rám kapta a tekintetét. Elég kínos volt.

 
- Igen! - mosolygott bájosan a fiúkra - Sziasztok!
- Szia! - köszönt Lou, közben a tarkóját vakarta és reakciómat figyelte.
- Hé, nem megyünk fürdeni? - próbáltam vidámnak tűnni, de elég nehéz volt.
- Szerintem menjünk! - mondta Harry és olyasmit tátogott, hogy "megmagyarázom".
- Harry beszélni akarok veled! - ült bele az ölébe Melissa.
Nem bírtam végig nézni. Megfogtam a fiúkat és elhúztam onnan őket.
- Nyugi Tina! - állt meg előttem Zayn.
- Én teljesen nyugodt vagyok - piszkáltam a hajamat.
- Már hogy lennél nyugodt, amikor most láttad Harry-t egy másik lánnyal? - Liam is beleszólt.
- Engem nem zavar, hogy Ő mit csinál! - ekkor Lou megfogta a karom és félre húzott.
- De téged zavar! Nagyon is! - vette elő a komoly stílusát.
- Miért csinálja ezt velem? - kicsit kezdtem ideges lenni.
- Mit történt köztetek azóta, mióta beszéltünk? - nézett a szemembe.
- Megcsókolt - szinte suttogva mondtam.
- Figyelj! Harry csak úgy nem csókol meg egy lányt. Biztos, hogy érez irántad valamit.
- De mit? Hiszen barátnője van!
- Azt csak ő tudja - húzogatta a száját.
- Nem érdekel. Akkor is jól fogom ma érezni magam! - kacsintottam egyet és beleugrottam a medencébe.
- Szép volt! - nevetett Liam.
- Befele! - kiabáltam rájuk, mire mindenki a vízbe ugrott.
Nem tudom hány óra lehetett, de szerintem elég késő volt. Nia végzett a baba úszáson és szólt, hogy menni kéne. Kimásztunk a vízből, megjegyzem elég sokáig tartott, mert mindig visszalöktük a másikat. Elmentem átöltözni, de a felsőmet nem bírtam a nyakamnál megkötni.
- Nia! Segítenél? - kiabáltam ki.
- Jövök! - ekkor egy puha kéz kisöpörte a nyakamból a hajam és megkötötte a felsőm.
- Így jobb. Köszönöm!
- Nincs mit! - mosolygott.
- Harry?! - ledöbbentem - Te mit csinálsz itt?
- Segítettem neked?! - húzogatta a szemöldökét és megvillantotta tökéletes mosolyát.
- A barátnőd? - ezzel megfordultam és elkezdtem pakolni.
- Melissa? - bólintottam egy aprót -A részemről rég le van zárva a kapcsolatunk.
- Szerintem ő nem így gondolja - már majdnem végeztem a ruháim pakolásával.
- Mi lenne, ha eljönnél velem egy randira? - magával szembe fordított.
- Akkor elmennék veled egy randira, de erre kicsi az esély - megfordultam és kimentem az öltözőből.
- Mehetünk? - fordultam Niá-hoz.
- Persze - beszálltunk a kocsiba és haza indultunk.
Hazaérve Nia gyorsan összeütött egy kis vacsorát, én addig Adam-mel foglalkoztam.
Megvacsoráztunk, felmentem a szobámba, elmentem tusolni. Mikor végeztem a tusolással észre vettem, nem vittem be a pizsamámat. Magam köré tekertem egy törölközőt és kiléptem a fürdő ajtaján. Majdnem síkitottam, mikor észre vettem valaki fekszik az ágyamon.
- Harry?! - kérdeztem félénken.
- Igen, én vagyok. Bocsi, hogy csak így.... - ekkor észre vette, hogy a törülközőn kívül semmi nincs rajtam.
- Bocsánat, de nem számítottam vendégre. 2 perc és felöltözök - még hallottam, hogy morog valamit, de már be is csuktam magam mögött az ajtót.
Gyorsan felöltöztem, megfésültem a hajam és fogat mostam.
- Szóval, miért jöttél? - ültem le mellé az ágyra.
- Nem válaszoltál a kérdésemre délután! - kereste a tekintetem és meg is találta.
- Válaszoltam!
- De az helytelen válasz volt! - megint úgy mosolyog.
- Győzz meg, hogy igent mondjak.
Közelebb jött és megcsókolt. Ez még az előző két csókot is felül múlta. Kezem a nyaka köré fontam.
- Elég meggyőző voltam? - féloldalasan elmosolyodtam.
- Hát egy próbát megér - kacsintottam rá.
- Holnap 6-kor érted jövök! - kisétált az erkély ajtón, szóval így jutott be ide.
Holnap randizok Harry-vel. 1 hete még utáltam az egész bandát és most meg... Elég fáradt voltam ahhoz, hogy ezen törjem a fejem, ezért lekapcsoltam a villanyt és próbáltam elaludni.

7. fejezet ~ barátnő?

- Örülök neki! - és akkor megláttam a tökéletes mosolyát. Hogy lehet ennyire tökéletes?! - Remélem tényleg nem viccből csókoltál meg, mert amit most fogok tenni én sem viccből teszem. - megfogta a kezem és akkor, ott a konyha közepén megcsókolt.

 
- Csak ennyit szerettem volna mondani, akkor Szia! - simán elsétált mellettem.
Most már tudom mit érzett, amikor én is ugyan ezt tettem vele. Eszméletlenül rossz érzés, hogy itt hagyott.
- Szia Tina! Elmentünk!- szólt be Liam a konyhába.
- Oké, sziasztok! - Lou közben engem bámult, gondolom Harry elmondott neki mindent.

A fiúk hazamentek, közben Nia hazaért Adam-mel, szerencsére ügyesen rendet raktunk és nem vett észre semmit.
- Veled meg mi történt? - faggatott Nia.
- Semmi különös, de miért kérded? - kicsit meglepődtem.
- Hát olyan boldognak látszol - boldognak?
- Nem tudom miről beszélsz, de ha te mondod! - nevettem rajta egy jót.
- Tina! Ne tagadd, le se lehet vakarni a mosolyt az arcodról.
- Én most elmegyek sétálni - próbáltam menekülni a kérdései elöl.
- Jól van, de ne legyél sokáig. Délután elvisszük Adam-et baba úszásra a strandra. - kiabált utánam, mikor már a cipőm vettem fel.
- Jó jó. Sietek.

Muszáj sétálnom egy kicsit, ki kell szellőztetnem a fejem. Nem tudom mit akar Harry, sőt még azt se én mit akarok. 3 Nap, 2 Csók és megszámlálhatatlan számú vita. Tömören ennyi lenne a Harry-vel közös kapcsolatom. Minél hamarabb szeretném vele megbeszélni ezt az egészet.

A sétám elég rövidre sikerült a strand miatt.
- Megjöttem! - kiabáltam az ajtóból.
- Vedd fel a fürdőruhád és máris indulunk! - adta ki a parancsot Nia.
- Igenis! - felrohantam a szobámba.
Megkerestem a virágos fürdőruhám, felkontyoltam a hajam és tettem a táskámba egy száraz váltó ruhát.A strandra érve vettem csak észre, milyen gyönyörű idő van. Nia bevittem Adam-et úszni, én addig kibéreltem egy napozó ágyat és kifeküdtem napozni. Éppen a hasamra fordultam , mikor valaki a hátamra ugrott.
- Szia Király lány! - kiabált Lou a fülembe.
- Szállj le rólam, nehéz vagy! - kiabáltam vissza neki.
- Lefogsz égni! - figyelmeztetett Liam.
- Hát, nem tudom magamnak bekenni a hátam - lóbáltam a szemük előtt a nap tejet.
- Nyugi, ezt csak bízd Harry-re - mutatott a hátamra Niall és előre lökte Harry-t.
- Addig mi hozunk kaját - kacsintott Zayn.
Mind a négyen elmentek, mi ketten maradtunk, megint.
- Ide adod azt a nap tejet, vagy szorongatod még egy kicsit? - érdeklődött.
- Ja, bocsi. Tessék! - adtam neki át a tubust.
Szinte égette a hátam az érintése. Minden egy egyes simogatásába beleremegtem. És a mit a végén tett, nem kellet volna. Egy apró puszit lehelt vállamra.
- Készen is vagyunk! - tette le a nap tejet.
- Köszönöm! - még mindig a történtek hatása alatt voltam - Figyelj Harry! Mégis mi volt az reggel a konyhába?
- Micsoda? Ja, az?! - kicsit zavarba volt.
- Igen, az!
- Harry! Szia! - jött felénk egy elég csinos lány.
- Oh, Szia Melissa! - Harry kicsit meglepődött.
- Szia! Christina Collins, a fiúk szomszédja.- felálltam és a kezem nyújtottam.
- Áh, Szia! Melissa Smith, Harry barátnője. - Mi? Barátnője? Az nem lehet!
- Örülök, hogy megismerhetlek! - Harry száját egy apró sóhaj hagyta el.
- Megjöttünk Fiatalok! - megláttam Zayn-t kajával megpakolva - Melissa? - lepődött meg mikor közelebb jött.Ekkor mindenki rám kapta a tekintetét. Elég kínos volt.

6. fejezet ~ ez már nem vicc!

~ 1 óra múlva ~

Louis magamra hagyott, hogy egy kicsit gondolkozhassak. A többiek már vagy tízszer próbáltak lerángatni a földszintre, sikertelenül. 1 óra magány után úgy döntöttem, nem lesz jobb semmi attól, hogy itt ülök. Felálltam megigazítottam a ruhám és leengedtem a hajam.Megmostam a falfehér arcom és lementem a lépcsőn.Nem tudom honnan, de a fiúk szereztek egy kis alkoholt.
- Jó hogy jössz Tina, már hiányoztál. - ölelt meg Louis. - Remélem minden rendben - súgta a fülembe, majd kacsintott egyet.
- Ennyire hiányoztam? - mutattam a két üres piás üvegre.
- Gondoltuk megalapozzuk a hangulatot mire lejössz - nyomta a kezembe az egyik üveget Zayn.
- Nem szoktam inni - nyújtottam neki vissza.
- Akkor ideje elkezdeni!
Gyorsan telt az idő. Hülyéskedtünk, ittunk és táncoltunk. Nem foglalkoztam Harry-vel. Komolyan jól éreztem magam velük. Ha valaki nekem azt mondja 1évvel ezelőtt, hogy a One Direction tagjaival fogok bulizni, akkor tuti hogy elküldtem volna egy orvoshoz.
De most mégis ez történik és nem is bánom. 3 napja lakok itt,de már egészen más a véleményem róluk. A sok tánctól már fájt a lábam és hányingerem is volt, ezért kimentem a kertbe. Harry a napozó ágyon ült és a telefonját nyomkodta. Oda mentem levettem a lábát az ágyról és leültem. Nem nézett rám, úgy csinált mintha ott se lennék.
- Most már ez mindig így lesz? - kerestem a tekintetét. - Harry! Figyelj már rám! - kicsit felemeltem a hangom és kivettem a kezéből a telefont.
- Mondjad! Mi a probléma ezzel?
- Az, hogy az őrületbe kergetsz! - kivette a kezemből a telefont és tovább nyomkodta.
- Még hogy velem nem lehet normálisan beszélni, hát veled se! - felálltam és ott hagytam.
Mire beértem a nappaliba mindenki aludt. Felmentem a szobámba, letusoltam, felvettem a pizsamám és bebújtam az ágyamba. Pár perc múlva már aludtam is.

Szörnyű fejfájásra ébredtem. Felkaptam a köntösöm, lebotorkáltam a konyhába gyógyszer után kutatni. Meg is találtam a gyógyszert egy fiók mélyén. Fogtam és egy pohár vízzel bevettem. A fiúk még a kanapén aludtak egymáson. Elég vicces látványt nyújtottak. Louis lába Zayn szájába, Liam feje Niall hátsófelén volt, Harry pedig a fotelben aludt, hát ő nem ivott egy csepp alkoholt sem, ellentétben velünk.
Óvatosan visszamentem a konyhába és reggelit szerettem volna készíteni, de leejtettem az üveg tányért, mely kis darabokra tört. A zajra mindenki felkelt.
- Úristen, betörtek! - hallottam Louis sikítását.
- Nyugi, csak én vagyok az! - mentem a hang irányába.
- Megijesztettél, tudod? - durcázott
- Annyira sajnálom, megtudsz nekem bocsájtani? - gúnyolódtam vele.
- Persze - szaladt felém és megölelt.
- Muszáj ezt végig néznünk? - mutatott ránk Harry.
- Most mi van? - ráncoltam a homlokom.
- Amúgy mi volt az a zaj? - próbálta terelni a témát Liam.
- Ja, csak eltörtem egy üveg tányért - húzogattam a számat.
Segítettek feltakarítani az üveg darabokat, majd a nappaliba vonultunk.
- Hát, nem néz ki valami jól ez a nappali - nevetett Niall.
- Mintha egy rohadt nagy hurrikán ment volna végig rajta - erősítettem meg az előttem felszólalót.
- Szerintem össze kéne takarítani mielőtt Antonia hazaér - erősködött Liam.
- Oké, kinek van kedve segíteni? - még nekem se volt kedvem ehhez az egészhez.
- Együtt csináltuk, együtt takarítunk! - állt fel Niall.
- Ti csináltátok, én csak néztem - nézett ránk Harry - De azért segítek.
- Akkor mire várunk?! Lássunk neki! - kiabált Lou,aztán a gyilkos tekintetemmel találkozott - Tudom, még szükséged van a hallásodra - nevetett.
- És eléggé fáj a fejem!
- Valaki nagyon másnapos - kacsintott Zayn.
- Srácok a kezetek járjon már, ne a szátok! - fegyelmezett Niall.
Én felporszívóztam, Liam elmosogatott, Louis összeszedte az üvegeket, Niall a kanapé körül pakolt össze, Harry pedig a konyhába rakott rendet.
- Tina! Ide jönnél? - kiabált Harry.
- Még szóba állsz velem? - lepődtem meg.
- Bocsánat a tegnapiért, lehet kicsit túl reagáltam a dolgokat - végre őszintén a szemembe nézett.
- Hát igaz hogy nem sokra emlékszem a tegnap estéből, de a veled történt dolgokra sajnos igen.
- Tényleg sajnálom! - jött közelebb.
- Semmi baj, már el is felejtettem - mosolyogtam rá.
- Örülök neki! - és akkor megláttam a tökéletes mosolyát. Hogy lehet ennyire tökéletes?! - Remélem tényleg nem viccből csókoltál meg, mert amit most fogok tenni én sem viccből teszem. - megfogta a kezem és akkor, ott a konyha közepén megcsókolt.

5. fejezet ~ felejtsd el!

- Hé srácok, mi folyik itt? - Liam nézett ránk szemöldök húzogatva.

 
- Semmi Liam, semmi! - egy kisebb mosollyal fordultam felé, majd elindultam a nappaliba.
- Hé Tina, hol a fenébe voltál eddig? - kérdezte Zayn.
- A konyhába?!
- Na mindegy is. Mindenki a kanapéra! - kiabált teljes hang erővel Louis.
- Erről igazán leszokhatnál! - néztem rá mérgesen.
- Bocsánat - elővette boci szemeit
- Jól van. Kezdjük már! - ült le a szőnyegre Niall is.
Zayn pörgette meg először az üveget. Na igen üvegezés, mindig is utáltam, mert olyan dolgok is történnek, amiket később megbánunk.
Louis-nál állt meg az üveg.
- Lou drága! Felelsz vagy mersz? - tette fel a jól ismert kérdést Zayn.
- Felelek!
- Gyáva! Na jó, első csók. Mikor, hol, kivel?
- Oviba, egy pad alatt, egy kutyával. - mondta komolyan Lou.
- Mi van? - leestem a székről.
- Azt hittem az a kis lány van ott, aki tetszett nekem, ezért becsuktam a szemem és megpusziltam, de mikor kinyitottam nem azt láttam akit szerettem volna. - húzogatta a száját.
- Jó, de mi az első csókot kérdeztük, nem a puszit! - mondtam neki miközben felálltam a földről és visszaültem a székre.
- Ja. Őszintén?! Fogalmam sincs, részeg voltam.
- Jellemző Lou! - forgatta szemeit Liam.
- Louis! Te jössz - nyomta a kezébe Zayn az üveget.
Nálam állt meg. Ennek nem lesz jó vége.
- Felelek! - meg se vártam hogy feltegye a kérdést.
- Szóval, tényleg olyan szörnyűek vagyunk, mint ahogy azt első nap gondoltad?
- Nem is tudom - hangosan gondolkoztam - Nem vagytok szörnyűek, már amikor. - kacsintottam Louis felé.
- Vicces vagy!
- Christina jól tud viccelni! - szólalt meg Harry a csókra utalva.
- Ezt mégis hogy érted? - kérdezte Liam.
- Csak úgy hogy... Hanyagoljuk a témát! - nézett a szemeimbe Harry.
Fél óra hülyéskedés és pár kínos kérdés elteltével megint rám mutatott az üveg.
- Merek! - vágtam rá egyből.
- Csókold meg mondjuk.... Zayn-t! - mutatott Zayn-re Niall.
Reméltem, hogy mindjárt azt mondja, nyugi csak vicceltem, de nem így történt.
- Egy csókba nem halsz bele. - nevetett Louis - Vagy mégis?!
- Na gyere cica - tárta szét karjait Zayn.
Felálltam a székemről és óvatosan közelebb mentem hozzá. Előtte végig néztem a társaságon. Liam valami olyasmit tátogott, hogy "csak ügyesen". Harry meg csak ült és engem bámult. Kezd idegesíteni ez a gyerek!
Zayn is közeledett felém, mikor már észbe kaptam ajkai az enyémen voltak. Nem is tudom, Harry-vel más volt. Nem tudom miért, de teljesen más volt. Lassan visszaültem a helyemre.
- Gratulálok. Ötből kettő megvolt! - Harry lenéző pillantásaival találtam szembe magam.
- Harry mostanában olyanokat mondasz, hogy egy szót se értünk belőle. - nézett Zayn komolyan Harry-re - Mégis milyen kettőről beszélsz?
- Hát arról van szó - ekkor én felálltam és felrohantam a szobámba. Nem akartam hallani, ahogy elmondja a többieknek. Hangos ajtó csapódással jeleztem, megérkeztem a szobámba.
Leültem az ágyra és bámultam ki a fejemből. Kicsivel később egy halk kopogásra lettem figyelmes.
- Tina! Engedj be Lou vagyok! - hallottam a hangján, hogy aggódik.
Az ajtóhoz mentem és beengedtem.
- Mi történt? - kérdezte, majd helyet foglalt az ágyon.
- Semmi - oké, ez nem túl meggyőző volt.
- Aha, persze, a semmiért akadtál így ki.
- Harry elmondta? - egyből a lényegre tértem.
- Nem. Nem tudom miről van szó, de Ő azt mondta majd te elmondod. Szóval?
- Szóval... délután megcsókoltam Harry-t - tört ki belőlem az egész.
- Ez csodálatos! - ugrott a nyakamba.
- Mi ezen olyan csodálatos, elmondanád?! Én nem szeretem őt, ő se szeret engem - ültem le az íróasztalhoz.
- Úgy gondolod? Akkor miért csókoltad meg? - kíváncsian fürkészte arcom.
- Nem tudom, egyszerűen fogalmam sincs - fogtam a fejem.
- Jézusom, te szerelmes vagy! - pattant fel Lou az ágyról.
- Mi? Én? Nem! - összevissza beszéltem.

Nem vagyok szerelmes Harry-be. Hiszen nem is ismerem. De az a csók, ahogy rám néz. Nem Christina ezt gyorsan verd ki, a fejedből. El kell felejtenem a délután történteket, mert Harry is ezt fogja tenni.... gondolom?!

4. fejezet ~ vicc, vagy mégse?!

- Baj van? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Te vagy a baj! - mutatott végig rajtam.
- Hogy én? - kezdtem kicsit ideges lenni - Mégis mi a bajod velem?
 

 
- Az, hogy nem is ismersz minket! Tudod egy idegesítő,unalmas és borzalmas lánynak tartalak. - felült a napozóágyban és úgy mondta a szemembe.
- Örülök, hogy így gondolod, de ezek szerint te se ismersz engem!  - összeráncolt homlokkal mentem hozzá közelebb.
- Elegem van, hogy nem lehet veled normálisan beszélni!
Ahogy kimondta ezt a mondatot, fogtam magam beleültem az ölébe és megcsókoltam. Szerintem még én sem tudom pontosan mit, miért és hogyan tettem?!
- Még mindig idegesítő, unalmas és borzalmas lány vagyok? - tettem fel a kérdést, miután kiszálltam az öléből.
- Ez meg.... ? - tátott szájjal bámult maga elé.
- Én meg mondtam, hogy te még nem ismersz engem! - kacsintottam egyet és a házba sétáltam.
Jézusom, még magamat se ismerem. Megcsókoltam Harry Styles-t. Mi a fene ütött belém? Nem vagyok normális. - katogott az agyam.
Nekem nem tetszik és én se tetszem neki... remélem - ezzel a szobám felé vettem az irányt.
Elővettem a laptopom és megnéztem a Twitterem. 5 új követőm volt és egy új üzenetem.
Liam Payne volt a feladó. Fogalmam sem volt mit akar, mert alig váltottunk pár szót.

"Szia. Tudom most furcsán hangzik, de beszélned kell Harry-vel. Fogalmam sincs mi a fene történik köztetek, de mióta megismert, azóta nem úgy viselkedik mint régen. Kicsit fura ez az egész. Beszéljétek meg, mert ennek nem lesz jó vége! Liam xx"

Hangosan olvastam a levelet. Vajon látta hogy megcsókoltam Harry-t? Ahogy a levél végére értem észre vettem, hogy a levelet 2 órával ezelőtt írta, szóval semmit nem láthatott.
Hatalmas kő eset le a szívemről és reméltem, hogy Harry nem fogja elmondani az egész bandának ezt a kis félreértést, ha lehet annak nevezni.

~ 6 órával később ~

Éjfélkor csengetésre keltem fel. Hirtelen nem tudtam hogy hol is vagyok. Nia egy hotelbe alszik, nem akart sötétben vezeti. Ki a fene lehet az? Felkapcsoltam a villanyt és az ajtóhoz csoszogtam. Na, és kik álltak az ajtóban? Hát persze hogy Ők.
- Mi a fenét kerestek ti itt ilyenkor? - néztem rájuk kérdőn.
- Neked is Szia! Csak nem tudtunk aludni és láttuk, hogy egyedül vagy itthon. Gondoltuk biztos unatkozol. - mondta Zayn vigyorogva.
- Én éjszaka aludni szoktam, nem unatkozni!
- De ha már most úgyis felkeltettünk nem hívnál be minket? - rebegtette szempilláit Louis.
- Eltaláltad, nem! - fogtam és rájuk csaptam az ajtót, csakhogy valakinek a lába megállította.
- Auu, ez fájt! - kiabált Niall, mint valami lány.
- Hé, ne kiabálj már, felkel az egész utca! - félre álltam az ajtóból és ők a nappaliig meg sem álltak - Amúgy Bocsi - néztem Niall-re boci szemekkel.
- Semmi baj, megérte,mert beengedtél minket - elővette huncut mosolyát.
- Na szóval, miért is vagytok itt? - kérdeztem álmosan
- Hogy megcsodáljuk a kicsit hiányos pizsamád! - csillant fel Louis szeme.
A fenébe nem vettem fel a köntöst. Hát igen a pizsamám általában egy póló és egy bugyi. Ez így elég ciki lesz.
- Haha. Várjatok meg itt, megyek és felveszek valami nadrágot.
- Tőlem maradhatsz így is - kacsintott Zayn. Egy fintor jelent meg az arcomon.
Közben végig néztem a társaságon és megakadtam a szemem Harry-n. Mi a baja van már megint? Csak ül és meg se szólal. Se egy mosoly vagy egy lenéző pillantás a csók miatt.
Felérve a szobámba egy fehér csőnadrágot és egy lila pulcsit vettem fel, a hajamat lófarokba fogtam. A sminket mindig hanyagolom, nem azért mert olyan szépnek tartom magam, csak egyszerűen nem érdekel hogy mit mondanak mások. Én így érzem jól magam és ennyi.
10 perc múlva már a nappali közepén álltam, egyedül.
- Srácok?! - kérdeztem kicsit félénken.
- Konyhában! - kiabálták mind az öten - Csak egy üveget kerestünk, mert üvegezni fogunk! - síkítozott Louis a fülembe.
- Még a hallásomra szükségem van! - nevettem, magam se tudom min, de elég viccesen nézhettem ki, ahogy a semmin nevetek.
- Szerintem menjünk a nappaliba - végre Harry is megszólalt, habár nem olyan lelkesen.
Elindult a társaság a kanapé felé. Beszélni akartam Harryvel. Megfogtam a karját és az ajtó mögé húztam.
- Most meg mit csináltam? - nézett rám meglepetten.
- Semmit! Éppen ez itt a baj, az ég világon semmit. - néztem mélyen a szemeibe, elég rosszul tettem.
- Mégis mit vársz tőlem? Én is smároljalak le csak úgy viccből? - kérdezte elég hangosan.
- Én nem viccből smároltalak le, de ha te ezt viccként fogtad fel akkor miért nem nevetsz rajta? -néztem rá kérdőn.
- Hé srácok, mi folyik itt? - Liam nézett ránk szemöldök húzogatva.

3 fejezet ~ problémák

~ Fél óra múlva ~

A fiúk lassan haza szivárogtak, én pedig miután befejeztem a reggelit a tv előtt lévő kanapéra helyezkedtem el. Adam bölcsődében, Nia dolgozik és én mit csináljak egy olyan városban, ahol nem ismerek semmit és senkit, a cicafiú szomszédjaimon kívül ?! Később úgy döntöttem csinálok valami hasznosat és elmegyek a boltba.Gyorsan összeírtam a bevásárlólistát. Fogtam egy taxit és 5 perc múlva a TESCO közepén álltam. Már félig volt a bevásárlókocsi, amikor eszembe jutott a pelenka Adam-nek. Nem tudtam pontosan milyen kell neki. A nagy válogatásom közepette valaki meglökött hátulról.
- Hey, Christina - mosolygott rám a két srác.
- Kiket látnak szemeim? Csak nem a híres Harry, Louis páros?! - próbáltam kedves lenni.
- "Pelenka 1 éves korig" - olvasta hangosan Harry a pelenkán feltüntetett szöveget - Hát Tina neked ez már kicsi lesz, szerintem nagyobb kellene - oldalba lökte Louis-t, akiből hatalmas nevetés tört ki.
- Hű, de vicces valaki! - egy műmosollyal néztem Harry zöldeskék szemeibe.
Oké, beismerem gyönyörű szemei vannak.
- Hahó! - Louis a kezét lóbálta a szemem előtt.
- Jaj, bocsi elbambultam - tértem vissza a valóságba.
- Azt vettük észre. Csak nem Harry szemei babonáztak meg? - gondolatolvasó lett?
- Mi? Nem! Honnan veszed? - kicsit feltűnően tagadtam a dolgot.
- Jó jó, értem én - kacsintott egyet felém.
- Na jó én megyek. Sziasztok! - a pelenkát a megpakolt bevásárlókocsiba dobtam és a pénztár felé vettem az irányt.
-Hé, várj már! - szaladtak utánam a fiúk - Ezeket hogy viszed haza? - mutattak a 7 táskára.
- Taxival?! - mondtam halkan.
- Ezt most kérdezted vagy mondtad? - felhúzott szemöldökkel állt meg előttem Harry- Majd mi haza viszünk!
- Van más választásom? - adtam be a derekam.
- Nincs! - vágták rá egyszerre.
Bepakoltuk a cuccokat és beszálltunk a kocsiba. Louis vezetett, éppen 2 perce voltunk úton, amikor bekapcsolták a rádiót. Na és mi szólt benne?! Persze hogy a One Thing. A két srác hatalmas vigyorral kezdte énekelni a refrént. Ekkor lett elegem, fogtam és kikapcsoltam a rádiót.
- Na! Hé! - kiabáltak velem - Elmondanád, mi a bajod a zenénkkel? - néztek rám tágra nyílt szemekkel.
- Tisztázzuk a dolgokat! A zenétek tetszene, ha ezekhez a hangokhoz nem ezek a testek tartoznának - mutattam végig rajtunk.
- Szóval, ez itt a gond? - mutatott végig ismét magán Louis is.
- Louis itt az a gond, hogy azt hiszitek bármit és bárkit megkaphattok! - néztem mélyen a szemébe.
- Itthon vagyunk - mondta halkan Harry.
- Ezt még megbeszéljük! - nézett rám Louis.
- Sziasztok! - nem is figyeltem mit mond, mert a csomagokkal voltam elfoglalva.

Lehet kicsit durva vagyok velük, hiszen nem is ismerem őket igazán.- ez járt a fejemben, Nia ajtócsapkodása előtt.
-Szia! Adam az apjánál alszik - forgatta szemeit.
- Szia. Jé, még emlékszik rá az apja? - kérdeztem lenézően.
- Tudom mire gondolsz, de joga van látni!
- Értem én, de akkor is.... Mindegy, hagyjuk.
- Elmentem egy megbeszélésre, későn jövök - mondta, már az ajtóban álldogálva.
- Jó, akkor nem várlak meg. Szia! - kiabáltam utána.

Eltelt egy kis idő és megint egyedül vagyok. Felmentem a szobámba, átvettem a fürdőruhám és kimentem a medencéhez napozni. Kicsit meglepődtem, hogy Harry is a kertjükben süteti a hasát.
- Szia! - mosolyogtam, mint egy angyal.
- Szia! - ez inkább volt egy morgás, mint egy köszönés.
- Mi a baj? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Te vagy a baj! - mutatott végig rajtam.
- Hogy én? - kérdeztem kicsit idegesen - Mégis mi a bajod velem?