41. fejezet ~ a megfelelő hely!

Megütöttem. A rá mért ütés a szája szélénél csattant. Kézfejével az ajkait kezdte törölgetni. Vér. A szája messziről piroslott. Nyertem?! Fájdalmasan felsziszegett. Nem hiszem el, hogy ez történik velem! Mi lett azzal a Christina Collins-al, aki mindentől félt? Mi lett belőlem? Egy olyan ember, akiket régen lenéztem. 
- Ne is lássalak többet! - vágta hozzám a kabátom Isabella. Egy zacskó jeget szorított a kissé feldagadt ajkához. Nem volt mérges, se ideges. Úgy látszik elfogadta. Elfogadta, hogy vesztett. Nehéz lehet beismerni magának, hogy valaki legyőzte. Valaki, aki semmit nem tud a bandák világáról. És ez a valaki most legyőzte a főnököt. Azt az embert, aki elől a legtöbben rettegve menekülnek. 
- És te? - kérdőn fordultam hozzá.
- Mi van velem? - nem értette, vagy csak nem akarta érteni - Van még egy-két elintézetlen emberkém! - dobta be a fagyóba a jeget. Az ajtaját teljes erejéből vágta be... dühlevezetés?! 
- Miért nem hagyod abba ezt a színjátékot? - próbáltam az álcája mögé nézni. Simán elhúzhattam volna, az oldalamon az általam megmentett lánnyal, de nem tettem. Tudnom kell! Tudnom kell, hogy milyen is ő valójában! Számomra hihetetlen, hogy neki ez így jó!
- Semmit nem tudsz rólam, és nem is fogsz! - kiabált velem. Csak most dühítettem fel igazán - Miért törődsz velem? Nem értelek!
- Mert tudom, hogy változtatni szeretnél! Nem ilyen életről álmodsz valld be! - mutattam körbe a nagy raktárba. Közben egy pillantást vettettem a még mindig megkötözött lányra. Isabella reakcióit figyelve léptem oda a lányhoz és elkezdtem kioldani a csomókat.
- Köszönöm! - hálálkodott el-elcsukló hangon - Emma Blue! - nyújtotta a kezét. Miután én is bemutatkoztam visszafordultam még mindig a reakcióját várva.
- Szép volt Terézanya! - tapsolt Isabella egy cinikus mosollyal. 
- Gúnyolódj csak! De ha mégis változtatni szeretnél a pocsék életeden, akkor holnap reggel 9-re a reptérre! - szerettem volna felébreszteni, mert nem jó így neki! Nem vártam meg a válaszát, csak karon ragadtam Emmát és szorgos léptekkel kisétáltam a friss levegőre. Mélyeket lélegeztem.

- Reptér? - kérdezte a kínosan hosszúra sikeredett csend után Emma. Hirtelen nem értettem miről beszél, de hamar rájöttem... 
- Hazautazok Londonba! - végre kimondtam. Haza fogok menni, és ebbe még az FBI se tud megakadályozni!Hiányzik a régi életem!
- És ehhez mi köze van Isabellahoz? - az arcán meglepődöttség futott át. Szerintem őrültnek nézett, amiért segíteni akarok annak az embernek, aki hideg vérrel megölt volna.
- Változás kell neki! London a megfelelő hely erre! Ott nincs gettó és nem a bandán belüli helyed határozza meg az életed! - magyarázkodtam. Igazából még magam se tudom, hogy miért is olyan fontos nekem, hogy Isabella jó útra térjen. Még magamon is meglepődök kicsit.

~ Egy órával később ~
Elővettem az ágyam alól a bőröndöm és pakolni kezdtem. Ruhák, fényképek... minden cuccom elfoglalta a helyét a bőröndben. Lecsukni készültem a tetejét, amikor kezembe akadt a naplóm. Végig simítottam a vörös bársony borításán és felnyitottam a fedelét. "New Life" virított az első lapon. Emlékszem! Emlékszem, hogy akkor véstem bele ezt a két rövid szót, amikor legelőször Londonba tartottam. Lapoztam és csak ürességet találtam. Nem írtam semmit bele! Üres lapok... nem tudtam mit írhatnék bele, pedig lett volna egy pár dolog, de inkább nem írtam. Magamat megkímélve egy újabb könnyáradattól inkább becsuktam a naplót és félretettem. Lehajtottam a bőröndöm tetejét és leültem az ágyra. Az arcomat a tenyerembe temettem. Végig nyúltam az ágyon és próbáltam elaludni! Próbálta kihessegetni a gondolatokat a fejemből és csak arra koncentráltam, hogy holnap újra London kellemes szeleinket simogatásait érezhetem az arcomon...

VÁLTOZÁS! Mivel nincs sok időm, így 20 Hozzászólás kell az új részhez! csókpuszíí♥