40. fejezet ~ Egy harc, ami vérre megy

- Tudod mit? - közelebb lép és az eddig rám szegezett pisztolyt lazán leengedi - Ez így túl egyszerű lenne! - egyszerűen a háta mögé dobja a fegyvert, majd felvont szemöldökkel mered rám. Egyszerű? Kínozni szeretne, vagy micsoda? - Boxolsz? - a szemei a kezemen időztek el.
- Igen! De ez miért fontos? - idegesen simítottam a fülem mögé a hajam.
- Oké... ez a ring. Te és Én... most! - verekedni? vele? most? 
- Remélem csak viccelsz! - mosolyogtam. Megkönnyebbülten fedeztem fel egy vigyort az arcán.
- Nem! - mondta teljesen komolyan. Lefagyott a mosoly az arcomról. Ez kicsinál engem! - Mondom a szabályokat - hátrálni kezdett - A játszma első csepp vérig megy! Aki hamarabb a vérét adja, az veszít! - meghökkentve hallgatom, miközben az ujjait ropogtatja - Most pedig a tét... Ha te nyersz, elmehetsz! Viszont, ha én nyerek, akkor újra közelről láthatod a pisztoly csövét... ja és egy utolsó imát is elmondhatsz! - tette hozzá egy gúnyos vigyor keretében - Kezdhetjük? - levette a fekete bőrkabátját. Én is megszabadultam a felesleges ruháimtól. Sál, kabát, pulcsi... mind a földön landolt. Hatalmasakat lélegezve léptem a raktár közepére. Velem szemben Isabella komor arccal rendezte magába a dolgokat.
- Megtudom csinálni! Képes vagyok rá! - suttogtam magamban. Nem szabad gyengének látszanom! És a játszma elkezdődött. Isabella elém állt, felvette a védekező pózt és megütött. A fejem hátrahajlott, majd elvesztettem az egyensúlyom és közelebb megismerkedtem a piszkos földdel. Az arcom égett, a szemem telement porral, a fejem lüktetett. Most jöttem rá igazán, hogy ez nem játék! Az életemmel szórakozok. Ez egy harc... egy harc, ami vérre megy!

~ Harry szemszöge - London ~
- Haladj már! Az ügyvéd nem vár! - kiabált be a szobámba Louis. Mióta hazajöttünk Amerikából minden a feje tetejére állt. Magamba zuhantam, a fiúk kiakadtak, a banda karrierje romokban. Mindennap veszekedések töltik be a ház üres szegleteit. Elviselhetetlen az együtt élés, és a közös munka is! A One Direction a mai naptól fogva a MÚLT! Az ügyvédhez tartunk, hogy az utolsó megbeszélést tartsuk és végleg lezárjuk életünknek ezt a szakaszát. Nehéz, nagyon nehéz! Egy hónappal ezelőtt nem tudtam elképzelni az életem a banda és a rajongók nélkül, most viszont már nem bírom tovább  koncerteket, ahol műmosollyal nyugtatjuk meg a rajongókat, hogy minden rendben, de ez nem igaz! Nagyon nem!
- Jövök már! - zajosan szökdeltem végig a lépcsőn. A többiek már lent vártak.
- Nem indul a kocsi! - jött be zaklatottan Paul, a testőrünk - És szerintem ma már nem is fog elindulni! - egy fehér ronggyal törölte le a verejtékes homlokát.
- Nem! Az nem lehet! - Louis teljesen kiakadt. Igazából a kapcsolatunk Louissal egyenlő a nullával. Mióta itthon vagyunk, csak egy "Menj már arrébb"-ra futotta - Taxi! - villant fel a fejében az a bizonyos villanykörte, majd villámgyorsasággal tárcsázni kezdett. 

- Ezt nem hiszem! Elkésünk, tuti elkésünk! - kiabált kétségbeesetten Lou. Dugóba kerültünk. Már vagy fél órája itt dekkolunk! Úgy látszik, még holnap is lesz One Direction!

~ Tina szemszöge ~
Összeszedtem a maradék erőmet és felálltam. Isabella magabiztos mosollyal nézett rám. Ezt kihasználva elé léptem és megütöttem. Kicsit megremegett, de semmi... olyan szilárdan áll a talajon, mint valami fém szobor. 
- Főnök! - jött vissza az egyik fickó. Egy lányt vonszolt maga után. Nálam kicsivel fiatalabb volt, talán 15-16 éves. Sírt. Az arca falfehér volt és egy kisebb sokkot is kapott. Egy nagy tenyér nyom díszelgett a kezén.
- Szünet! - szólt az ellenfelem és óvatosan megmozgatta az állkapcsát. Mégse volt olyan kicsi az ütésem! - Gyerünk! Legyünk túl rajta! - vette fel a fegyvert és a lány fejéhez tartotta. Én ezt nem tudom végig nézni! Nem ölheti meg!
- Állj! - szaladtam hozzájuk és kilöktem a kezéből a pisztolyt. Nem túl okos tett volt, ezt Isabella egy apró fej csóválással a tudtomra is adta - Verekedjünk! Ha nyerek őt is elengeded! - kulcsoltam össze a karom.
- Nem is ismered! Miért akarsz rajta segíteni? - ráncolta össze kérdőn a homlokát. A választ még én se tudtam. Talán azért, mert nem tudnám végig nézni, ahogy megöli! - Rendben van! - egy kis gondolkodás után, belement a dologba. Kicsit eltávolodtunk egymástól és farkasszemet néztünk. Az előző "meccs" csak a bemelegítés volt. Most már két élettel szórakozok! Megakarom nyerni, ezt a harcot!

10 Hozzászólás után új rész! :)