♥

Nem is tudom hol kezdjem... ez volt életem első bloga. Talán soha többé nem lesz még egy ehhez fogható, nem tudhatom. Christina annyira, de annyira a szívemhez nőtt. Amikor elkezdtem a blogot fogalmam se volt, hogyan tovább és ez így volt minden rész után. Felraktam a részt és még halvány sejtésem se volt, hogy a következő részben mi fog történni. Csak sodródtam az árral és azt hiszem ti ezt nem bántátok. Hihetetlen érzés volt mindennap, amikor feljöttem megnézni, mennyi hozzászólás és vélemény érkezett. És büszkén, nagy örömmel mondhatom, hogy negatív vélemény nem is érkezett. Volt néhány pont számomra, amikor azt mondtam, Most elég volt, nem bírom tovább. De ezek csak úgy jöttek és mentek, mint a nyári záporok, melyek után az ihlettel teli szivárvány jelent meg. Nem tudom NEKTEK mit jelent/ett ez a blog, de nekem mindent! Ma napig nem tudom honnan jött az ötlet, hogy írni kezdjek, de tudom, hogy rengeteget köszönhetek Dalmii -nak. Mindenben mellettem állt és mai napig áll, segített és támogatott. Köszönöm Neked!♥
Sokat gondolok arra, hogy esetleg egy másik "kötettel" folytatom a blogot. Nem tudom, hogy lenne-e értelme. Majd kiderül, talán egyszer újra egy új rész fog villogni a blogon.
Köszönök minden! ♥♥