II. 1.rész ~ A múlt mindig tovább kísért

Ugorjunk csak vissza 40 évet! Nem vagyunk mi időutazók, hogy hipp-hopp máris 60 évesen üljünk az unokákkal. Nem, nem.. nem szabadultok ti meg oly könnyen Tőlem, mert elpusztíthatatlan vagyok. Hahaha, a viccet félretéve, a sok megrázkódtatás után, ami fiatal korom ellenére engem ért, szeretném veletek megosztani az életem boldogabb perceit. Ugyebár rács mögött a bérgyilkos apámmal együtt, ezek után remélem minden rendbe jön, vagy nem?!

- Harry, ezt nem mondhatod komolyan! - felemelt hanggal kiáltottam rá. Ő csak lesütötte a szemét és a földet kémlelte. - Nézz a szemembe a francba! - könnyek lepték el a szemem. Alig 2 napja kaptam vissza és újra "Hello. Nekem miért nem lehet normális, zűrmentes életem" érzésem van.
- Sajnálom! Te eltűntél fél évre, nekem pedig támogatás kellett, legalább is a menedzser szerint - mentegetődik, de ezzel sokra nem megy nálam.
- Persze, a menedzser. Tudod menj te a tudod hova! - mondtam és dühösen, csalódottan rohantam ki a szobából. Borzalmas napom van, ez kétségtelen. Reggel boldogan sétáltam a Tescoban, éppen elhaladtam az újságok mellett, amikor megpillantottam egy újságcikket Harryről, persze címlapon volt az egész. Egy nagy címlapsztori, exkluzív interjú Harry Styles és a barátnőjével, aki mellesleg nem én voltam! Egy szőke, túl szoláriumozott lány virított mellette. Az állam a padlót súrolta a megaláztattottságtól. Azonnal hazarohantam, majd át a fiúkhoz és Harryhez vágtam az újságot. Új bőgtem, mint egy tinilány, aki netkorlátozást kapott. És mivel a magyarázata, na mi? Hogy ez egy látszatkapcsolat, amit a menedzserük talált ki. Milyen menedzser az ilyen? Még hogy jót tesz a bandának... mi köze a magánéletének a karrieréhez? Milyen kapcsolatban a kettő között? Valaki magyarázza meg, mert megbolondulok!
Üdv újra olvasók, üdv újra világfájdalom és üdv újra "Fulladj meg Harry Styles" érzés.

- Doris, értsd már meg! Átvert, játszotta a megbántott srácot, akit otthagyott a barátnője fél évre, de közben azért jól érezte meg Barbieval. És amúgy is, hol van Ken? - Doris kacagásban tört ki. Tény, a humorom a régi. De most nem? Minden plasztiknak van egy pasija, mint Barbie és Ken.
- Hibázott és megbánta. Barbie meg csak egy reklámfogás volt, az a fajta, amelyiket szívesen széttépek - kacsintott, majd egy chipset dobott a szájába - Ki ez a csaj egyáltalán? - emelte maga elé az újságot. Egy durva fintor után megnyugodtam, hasonló véleménnyel van róla ő is - Semmi ötlet Sherlock?
- Semmi - mondtam elgondolkozva. - De ki kell deríteni Watson! - Superman módjára pattantan fel. Doris csak nevetett és magában valami olyasmit motyogott, hogy túl sok a krimi. Hát az életem tényleg egy ötcsillagos krimisorozatba is megállta volna a helyét. Bérgyilkosok, gyilkosságok, Vérbanda, gettó, FBI. Lassan leltárt kell készítenem.
- És mi legyen Styles úrral? - kérdezi Doris szomorúan.
- Egyenlőre rá se bírok nézni. Szenvedjen csak, én is azt fogom tenni - közlöm, majd morcosan lehuppanok az ágyra és magamhoz ölelem az egyik nagy párnámat.
Azt hiszem Nia elment bevásárolni, Adam pedig még óvodában van. Szeretném bepótolni azt a fél évet, amikor nem voltam velük, de nem könnyű. Adam alig emlékszik rám, hiszen már 5 éves.

Hideg van fázom, de hol vagyok? Miért van sötét?
- Hé, valaki! - kiabálom el magam, de a falakról visszaverődve csak az én hangom visszhangzik. Mindenki eltűnt. Hová lettek? Harry, igen ez Harry szobája, de hol van ő? Fázom, de nagyon. De hiszen nyár van, vagy nem? A szemem kezdi megszokni a sötét szokatlanságát, de még mindig homályos minden.
- Srácok ez rossz vicc, gyertek már elő! - kétségbeesett kiabálás hagyja el számat. Zilálok és alig kapok levegőt. Mi történik velem.
- Harry?! - egy alak körvonala rajzolódik ki előttem. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.
- Nem, Harry halott - apa? Tessék? Harry... Harry nem lehet halott? Mi folyik itt?
- Nem! Mi tettél vele? Hol van? - teljes erőmből püffölni kezdem a mellkasát, de meg se mukkan. Mintha kőből lenne, kemény és hideg a teste. Mereven áll egy helyben és vigyorog.
- HARRY! - sikoly tör ki belőlem. Merre induljak hol lehet? - Valaki segítsen már! - kiabálok újra. Zokogok. Nem veszíthetem el, hisz most kaptam vissza.