33. fejezet ~ felejtés és az ajánlat!

~ Tina szemszöge ~
Az ablak párkányon szépen, ütemesen pattogó esőre keltem. A nehezemre esett kinyitni a szemem, úgyhogy még egy kicsit lustálkodtam. Alig aludtam az éjszaka. Azon kattogott az agyam, hogy vajon elolvasta-e a levelet, vagy csak egyszerű széttépte és irány a kuka?! Hát az utóbbinak nagyobb a valószínűsége. Hajnal egyig vártam , hátha bekopog a szobámba és ő is szerelmet vall, vagy őrült módjára kiabál velem, de még annak is örültem volna, ha csak szimplán egy "olvastam"-ot kapok! Semmi... se kép, se hang! Igazán nem tudom mit tehetnék még?! Ezerszer bocsánatot kértem... végig se hallgatott. Levelet írtam... Nem lepődnék meg ha ma a kukában találnám. Nem tudom mit vár tőlem? Álljak ki egy világ elé és kiabáljam ki, hogy szeretem?! Lehet hogy ezt várja, no de akkor további jó várakozást neki! Nem fogok hülyét csinálni magamból! A szerelemes vagyok, nem hülye! Örülök, hogy nem találnak meg a gyilkosok és élhetem a viszonylag nyugodt életem, nem hogy még bemenjek egy tv műsorba és elmondjam az érzéseim. Ha megtenném, holnap az FBI kopogtatna az ajtómon és mondjuk Brazíliába költöztetne. Hát nem! Inkább tűröm tovább a szenvedést!
- Bejöhetek? - hevesen dobogni kezdett a szívem és vártam, hogy megjelenjen.
- Persze... gyere Doris! - kicsit csalódott fejet vághattam, mikor megpillantottam egy gőzölgő kávéscsészével Dorist.
- Csak gondoltam fáradt vagy és ez most jól esne! - tette le az éjjeli szekrényemre a csészét.
- Köszönöm! - hálásan emeltem a számhoz a kávét és szürcsölni kezdtem. Jól esett, fel is ébredtem egyből... csak egy gond van evvel, ha felkelek, akkor még többet gondolkodok, ha még többet gondolkodok, akkor csak Harryre gondolok... Ugye milyen szép az élet?! :(

- Minden oké? - vette ki a kezemből a csészét. Tisztán látszott a szemében, hogy aggódik.

- Igen, csak elgondolkoztam! - söpörtem ki idegesen egy tincset a szememből. Fél órámba telt, mire megnyugtattam Dorist, minden oké, nincs semmibajom!

Ideje felkelni. A fürdőbe sétáltam, megálltam a falat beborító tükör előtt. Elképedve bámultam a tükörképem és gyorsan tudomásul vettem, hogy ramatyul nézek ki! Hát...ez az én formám! Kicsit próbáltam rendbe szedni magam. Már amennyire lehetett! Kisírt, vér vörös szemek; fehér, beesett arc és a hosszú, lelapult hajam.

Így tökéletes az összkép! Lesétáltam a lépcsőn. A nappali teljesen üres volt. Mikor már azt hittem mindenki elment, hangokat hallottam a konyhából. Oda sétáltam és belöktem a csapóajtószerűséget.

- Jó reggelt! - tolt elém egy csészét Zayn.
- Azt akarjátok, hogy koffein mérgezésben haljak meg? - toltam vissza neki nevetve a kávét.
- Már ivott! - egészítette ki Doris a mondatom.
- Óóóó, értem! - kortyolt bele Zayn a poharába. Csak most vettem észre, hogy mindannyian ott vannak. Ritka pillanat ez, ugyanis vagy a fiúk mentek valahova, vagy én meg Doris. Tehát most mindenki itt volt. Doris Zayn mellett nevetett valamin, Liam Niallt próbálta felébreszteni egy jó nagy adag kávéval, Lou egy répát rágott(?), Harry pedig müzlit evett. Nem nézett rám, hozzám se szólt. Valahogy ezt kezdem már megszokni.
- Kinek mi a programja mára? - érdeklődött Niall, mikor végre sikerült két kávé után felkelnie.
- Liammel golfozni megyünk! - fel se nézett úgy mondta Harry.
- Kondi! - kiabálta be Niall.
- Eleanorral találkozom! - mondta Lou alig érthetően... azt hiszem megakadt a torkán a répa :)
- Vásárlás van beiktatva! - fogta meg Doris Zayn kezét. Hurrá, úgy látszik csak nekem nincs programom.
- Tina? - nézett rám kérdőn Liam. Most mit mondhatnék? Nincs programom... valószínűleg itthon maradok és még egyszer átrágom magam ezen a Harrys dolgon?! Ezt nem mondhatom...
- Mivel Edward dolgozik - ekkor találkozott a tekintetem. Gyúnyosan félre húzta a száját és elkapta a fejét - Szóval még nem tudom! - tértem vissza a beszédemhez.
- Jöhetsz velünk! - állt fel Liam és a mosogatóhoz sétált.
- Hogy mi? - pattantunk fel Harryvel egyszerre. Mindkettőnk széke a földön landolt egy hatalmas csattanás kíséretében.
- Nyugi.. csak megkérdeztem! - emelte a mellkasa elé a kezeit Liam. Védekezésképp.
Miután kitárgyaltuk, hogy nem megyek senkivel sehova, azután mindenki ment a dolgára. A kanapén ültem és unottan nyomkodtam a tv kapcsolóját. Hirtelen megszólalt a telefonom. Az asztalon volt. Nem volt kedvem felkelni, így nyújtózkodni kezdtem. Már majdnem leestem a kanapéról, amikor nagy nehezen elértem és felvettem.
- Hallo! - szóltam bele kicsit fáradtan. Megterhelő munka egy telefont elérni, ha olyan messze van!
- Szia Christina! - egyből felismertem Will, a korábbi menedzserem hangját. Ő volt, aki beindította a modell karrierem... Régi szép idők :( - lenne egy ajánlatom számodra. Tudom, hogy nem szabad, hogy megtudják, hogy élsz meg stb., de ez teljesen bizalmas! - fordította komolyra a dolgokat.
- Hallgatlak! - közbe kikapcsoltam a tv-t hogy jobban halljak.
- Van egy ismerősöm, aki fotósnak tanul. Egy "házi feladatot" kapott, aminek annyi a lényege, hogy egy lányról kell portfóliót készíteni. És én RÁD gondoltam!
- Köszönöm, de nem tudom mit mondjak?! - gondolkozni kezdtem.
- Figyelj! Tudom mi van Harryvel! Nem ülhetsz otthon, miközben ő lehet egy másik lánnyal van! Lépj már túl rajta! - kiabált Will a telefonba. Lehet, hogy igaza van?!
- Tudod mit? Oké! Benne vagyok! Mikor csináljuk? - rohantam fel a szobámba, hogy felírjam... mindig mindent elfelejtek!
- Fél órád van, hogy ide érj! - bediktálta a címet.

~ fél óra múlva ~
- Ülj le! - nyomott Will egy tükör előtti székbe - Egy kicsit változtatunk a hajadon és mindeneden! - takarta le egy fekete pléddel a tükröt. Nem ellenkeztem... Változásra van szükségem, ha el akarom felejteni Harryt!
 
9 hozzászólás után új rész! ♥♥