34. fejezet ~ a nagy átalakulás és a nem várt bonyodalom!

Egy órája ülök ebben a székbe a letakart függöny előtt. A végtagjai alig érzem, sajog a hátsóm és zúgnak a füleim. A drága fodrászunk kezében volt már olló, hajszárító, hajfestékes tubus és kitudja, hogy még micsoda?! Az adrenalin szintem már a plafont súrolja és nem sokára ki is üti azt! Hogy fogok kinézni? Ennyi idő alatt egy komplett arc plasztikán is túl lennék! 
- Valami mesés vagy! - simított végig a hajamon Will. Ezek szerint végre kész vagyunk! Mély levegőt vettem, amikor Will a fekete lepelért nyúlt. Lassan kifújtam... majd megpillantottam az új énem! - Szóval a portfólió témája az Amerika Egyesült Államok... röviden az USA! - zökkentett ki a döbbentségemből Will. Tapsolni kezdett, ugyanis kevés időnk maradt. Kirázott a hideg, ahogy visszakaptam a tekintetem a tükörre. Ez is én lennék?! Tényleg teljesen más lettem! - Gyerünk már! - ragadta meg a karom a fotós, Chad.

~ 6 órával később ~
Rettenetesen fáradt vagyok! Hat órán keresztül álltam a fényképezőgép előtt! Közben tízszer öltöztem át, mindig valamelyik ruhadarabomon az USA zászlója díszelgett, vagy csak simán a háttér volt az! Fáj a derekam, zsibbad a lábam és fáj a talpam a magassarkúktól! De megérte... a végeredményeket tartom a kezemben! Még nem néztem meg, nem volt annyi erőm! De itt az ideje! Ahogy fellapoztam a kemény fedelét, az első képen egyből a hajamon van a hangsúly!

A hajszínem nem lett valami átlagos! A vörös és a piros közötti határon táncol. Egyenlőre fura, hogy a sötét hajam helyett egy pirosas valami van a fejemen, de majd idővel megszokom! Gyorsan végig lapoztam az albumot. Will hazahozott. Elköszöntem tőle és a házunk felé vettem az irányt. Már csak pár lépcső választott el az otthoni biztonságtól, de azt hittem ott esek össze a fáradságtól! Erőt vettem magamon és úgy másztam meg a három apró lépcsőfokot, mint más a Mount Everestet! Kezemmel lenyomtam a kilincset és beléptem a nappaliba. Ledobtam a cipőm, majd a hangok irányába botorkáltam. A fiúk és Doris a kanapén ülve sztorizgattak. Ügyet sem vetve rájuk, ledobtam a portfóliós albumot az üvegasztalra és szó szerint beleestem a kanapén ülő Liam, Louis és Niall ölébe.
- Mit csináltál ma? - lökte le Louis a lábam.
- Olvasott! Nem látod? - bökött Niall az albumra. Nem úgy néz ki, mint egy könyv, de ha ő azt mondja az az, akkor az! :) Ja igen... a hajamat egy sapkával takartam el a kíváncsi szemek elől! Nem mintha érdekelne mások véleménye! Elfelejtettem levenni... ennyi!
- Ez nem könyv, hanem a portfólió albumom! - Harry felhúzta a szemöldökét majd csak lazán kiröhögött. Kicsit gyerekes már a viselkedése és idegesítő!
- Na nézzük! - vette az ölébe az albumot Doris. Tátott szájjal bámulta. Meg se szólalt, csak nézte. Megnézte és tovább adta. Mindenki ölében egy kicsit pihent az album.

 - Szép paróka! - gúnyolódott Harry. Kezeimet óvatosan a sapkához csúsztattam és lassan leszedtem magamról.
- Nem paróka! - dobtam Harry képébe a sapkát. Mindenki ledöbbent. Elmeséltem nekik a fotózást és mindent.

 - Nekem tetszik! - borzolta össze a vörös tincseim Lou. Úgy látom Harry kivételével az egész társaság kedveli az új külsőm. Majd ő is megbékél vele, ha meg nem akkor így járt! Éppen Niall mesélt egy viccet, amikor Ed viharzott be a lakásba.
- Molly Little! Megmagyaráznád, hogy mi ez? - dobott le két újságot. Hirtelen a címlapokat kezdem fürkészni. 
"Christina Collins életben van! Csak megjátszották a halálát anyagi gondjai miatt!" - olvastam magamban az első cikket. Hirtelen felindulásból a falhoz vágtam. "Molly Little néven él New Yorkban a Christina Collins néven ismert modell, akit három hónapig halottnak hittünk!"



Szeretném megköszönni Varga Dalmiinak, aki rengeteget segített a megfelelő képek megkeresésében! Nagyon Köszönöm Drága Dalmii! Szeretlek ♥♥ :)
ui.: remélem nem baj, hogy több kép szerepel ebben a részben! Szerintem nem rontotta el a kinézetet ;)♥

9 HOZZÁSZÓLÁS után új rész! ♥