14. fejezet ~ randira fel!

Nagyon fáradtan feküdtem le az ágyra, majd már pillanattal később már aludtam is. Nem sokáig gyönyörködhettem csodás álmaiban. Nia ébresztgetni próbált.
- Jó reggelt! - nagy nehezen kinyitottam szemeim és Nia üde mosolyával találtam szembe magam.
- Jó reggelt! - morogtam én is valami hasonlót.
- Vendéged van - biccentett fejével a háta mögé.
- Szia! - köszöntem a váratlan vendégnek.
- Bocsi, hogy ilyen korán jöttem. Gondoltam tartunk egy csajos napot - mosolygott kedvesen.
- Nem baj, örülök neked! - lazán az ágyra ütöttem, hogy üljön le - Igazából a segítséged kellene - vakartam meg a tarkóm.
- Miben segíthetek?
- Harry-vel ma randizunk és hát, nem nagyon tudom mit vegyek fel meg ... Szóval érted?! - nevettem kínosan magamon.
- Én se vagyok egy divatőrült, de ketten kitalálunk valamit - kacsintott és a szobámat kezdte jobban szemügyre venni.
- Köszönöm! - öleltem meg hálásan. Úgy látszik az új életem egy új barátnőt sodort utamba.
Olyan, mintha Doris-t ezer éve ismerném. A rengeted közös tulajdonságunk, a hasonló külsőnk teljesen azt sugározza, hogy testvérek vagyunk. Megtaláltam azt a személyt, akinek mindent elmondhatok és akit a legjobb barátnőmnek nevezhetek.

- Reggeli! - Nia kiabálása visszhangzott a nagy házban.
- Gyerünk enni! - kaptam fel gyors egy nadrágot és lefelé kezdtem húzni barátnőm.
- Végre itt vagytok! - tette elénk a szokásos angol reggelit.
- Köszi, nem kérek! - egy fintor után toltam vissza a tányért.
- Valami baj van? - ült le velem szembe és enni kezdett.
- Randija lesz Harry-vel! - újságolta Doris.
- Tudtam, tudtam! - kiabált örömében Nia.
- Ha eléggé kiugráltad magad, akkor szólj! - álltam fel az asztaltól.
- Hová, hová? Nem mész sehova! Mindent tudni akarok! - óvatosan visszaültetett.
- Mégis mire vagy kíváncsi?
- Mindre! - tekintete rám tapadt.

Mindent elmeséltem nekik, vagyis majdnem mindent. A fenyegetést inkább kihagytam a kicsit hosszúra sikeredett "mesémből". Nem akartam, hogy aggódjanak e miatt. Én is megtudom magam védeni, habár nem hiszem, hogy a tegnapi levélni tovább merészkedik Melissa.
- De romantikus! - olvadozott Nia.
- Ennyi! - csaptam össze kezeimet, mikor a mondandóm végére értem.
- Ideje készülődnöd, nem gondolod? - érdeklődött Doris az óráját tanulmányozva.
- Mennyi az idő? - kérdeztem teljesen nyugodtan.
- 2 óra!
- Ráérünk! - sose értettem, egyes lányoknak minek több óra ahhoz, hogy egy randira elkészüljenek.
- De nyugodt valaki! Nem is izgulsz? - húzogatta szemöldökét barátnőm.
- Nem! - adtam egy rövid, tömör választ.
- Elmentem - közölte Nia és kiviharzott a házból.
- Szerintem nézzünk valami ruhát - rakta le a kávéspoharat Doris.
- Menjünk! - pattantam fel és a lépcsők felé indultam.

- Nem, nem, nem - hajtogatta Doris, közben félig a szekrényben ülve dobálta ki a ruháimat.
- Muszáj kupit csinálni? - nevetve figyeltem az ágyról.
- Megvan! - ugrott ki a szekrényből, csillogó szemekkel egy koktél ruhát nyomott kezembe.
- Nem túlzás egy kicsit?
- Első randira tökéletes! - a fürdőbe kezdett lökdösni - Próbáld fel!
- Rögtön! - csuktam be az ajtót.

- Ez valami gyönyörű! - bámult Doris.
- Nem áll jól! - néztem a tükörbe.
- Nem vagy normális! Ez tökéletes, mintha rád öntötték volna! - erősködött.
- Ha te mondod! A hajammal mit kezdjek? - néztem rá kérdőn.
- Csak bízd rám! - mutatott magára és leültetett.

Fél óra sminkelés és egyéb hülyeségek után - megjegyzem, utálom az ilyesmiket - teljes "felszerelésben" álltam. Doris közben hazament és egyedül maradtam. Folyamatosan az órát bámultam, de elég lassan telt az idő. Pont hét órakor megszólalt a csengő.
Felálltam végig simítottam a ruhámon és az ajtóhoz sétáltam.
- Gyönyörű vagy! - csókolt meg Harry.
- Köszönöm! Te is igazán elegáns vagy - néztem végig rajta

- Szabad? - nyújtotta kezét. A válaszom csak egy kedves mosoly volt.
Egy csodás estének néztünk elébe. Egy tökéletes első randi.

6 hozzászólás után jön a következő rész!