10. fejezet ~ titkos utazás

3 hete jártam a rendőrségen. Az ott hallott dolgok nagyon felkavarták az életem. Nem tudtam feldolgozni a hallottakat. Nia azt tanácsolta egy kis pihenés erejéig hagyjam el Angliát. 2 nap alatt megszerveztem egy Párizsi utat egy személyre. Az egészről csak az unokatestvérem tudott, a fiúk semmit nem sejtettek az egészből. A repülőgép hajnalban indult. Párizs egy csodálatos hely. 2 hétre terveztem a kiruccanást, de a kettőből három hét lett. E közben már mindent tisztán láttam. Az angliai életemet, a gyilkosságot és a fiúkkal való kapcsolatomat is az elejétől a végig átrágtam. Nekem már csak Angliában van jövőm, habár a 3 hét alatt megszerettem Franciaországot is, de minden Londonhoz köt. A gyilkossággal kapcsolatban annyit tudtam meg, hogy tanúskodnom kell a saját apám ellen. Először elutasítottam és felháborítónak tartottam az egészet, mert nem én akarom őt börtönbe juttatni. Később eszembe jutott, valójában mit is tett anyával. Összeszedtem magam és elfogadtam a tanú szerepét a tárgyaláson. Végül pedig a fiúk. Igen, megszerettem őket. Azt hiszem bátran kijelenthettem, igaz barátokra leltem. Harry-re is egyenlőre barátként tekintek, de tudom, amikor találkozunk izzik köztünk a levegő. Nem mondanám, hogy ez szerelem, de az se hogy nem lehet később az. Utolsó napjaimat töltöm a francia fővárosba, utána visszatérek a valóságba. Megpróbálom helyre hozni a dolgaimat és végleg lezárni a múltat. Azt a múltat, amiben nekem oly sok fájdalmam volt.

~ 2 nap múlva ~
A repülőn ülve egy új és szebb életet terveztem, pont mint 3 hónappal ezelőtt. Őszintén remélem, hogy ezek meg is valósulnak. A repülő landolni kezdett, bekötöttem az övem és vártam, hogy elérjük a szárazföldet.

A biztonsági kapun kilépve megcsapott a jellegzetes londoni illat.
- Tina! - jött felém könnyes szemekkel Nia - Csinosodtál! - nézett végig rajtam.
- Elég rendesen kipihentem magam - nevettem a megjegyzésén.
- Kiket hoztam neked? - állt félre. Megláttam az öt tökfejet. Hatalmas vigyoruk kétszer körbeérte a fejüket.
- Ezt mégis hogy a fenébe képzelted Christina Collins? - förmedt rám Lou. Erős ölelésétől szinte fuldokoltam.
- Sajnálom! Muszáj volt kicsit egyedül végig gondolnom a dolgokat, de jó lenne, ha kapnék egy kis levegőt.   - próbáltam levegő után kapkodni. Megkönnyebbültem, mikor lazított szorításán - Köszönöm! - mosolyogtam rá.
- Tisztára kivirultál csajszi! - követte Zayn barátja példáját és jól megszorongatott.
- Hiányoztál - Harry homlokon puszilt és magához húzott
- Te is nekem! - suttogtam fülébe.
- Na gyere ide! - tárta szét karjait Liam és Niall egyszerre. Őket is gyors megöleltem.Tényleg hiányoztak.
- Otthon majd mesélsz nekünk erről a kis lógásodról - emlékeztetett Liam.
- Feltétlen - kacsintottam rá.
- Menjünk már! - kiabált türelmetlenül Nia - Na végre - beszállt a kocsiba, mikor meglátott minket.

Az út elég rövid volt. Hihetetlen ezek mennyit tudnak hülyéskedni 10 perc alatt. A kocsiból kiszállva eszméletlenül fájt a hasam a folyamatos röhögéstől.
- Lou! Ez egy szörnyű vicc volt - röhögtem a fiú-nem éppen viccnek mondható-hülyeségén.
- Mégis ezt váltotta ki belőled - mutatott az arcomon elterülő széles vigyorra sértődötten.
- Komoly vagyok! Látod? - az alsó ajkamba harapva próbáltam elrejteni a mindjárt kitörő nevetést, kevés sikerrel.
- Reménytelen eset vagy - veregette meg a hátam Liam.
- Tudom - kiabáltam utána.
- Szeretnék veled beszélni - húzott maga mellé Harry.
- Srácok, ti menjetek előre! Mindjárt megyünk! - utasítottam rendre őket, mint a gyerekeket - Hallgatlak - fordultam vissza Harry-hez.
- Nagyon hiányoztál - görbült lefelé a szája. Közelebb mentem hozzá és egy puszit nyomtam puha arcára.
- Te most megpusziltál? - lepődött meg.
- Baj? - felhúztam szemöldököm.
- Dehogyis! - megfogta a derekam és olyan szorosan húzott magához, amennyire csak tudott. Apró puszikat lehelt arcomra. Nem bírtam tovább, megfogtam az ingét és ajkam mohón az övére nyomtam.
- Telhetetlen vagy - mosolygott sármosan.
- Te tehetsz róla - böktem meg a mellkasát.
- Christina Collins lennél a barátnőm? - erre a kérdésre számítottam a legkevésbé. Nem tudtam mit mondjak. Csillogó szemekkel várta a válaszom.