6. fejezet ~ ez már nem vicc!

~ 1 óra múlva ~

Louis magamra hagyott, hogy egy kicsit gondolkozhassak. A többiek már vagy tízszer próbáltak lerángatni a földszintre, sikertelenül. 1 óra magány után úgy döntöttem, nem lesz jobb semmi attól, hogy itt ülök. Felálltam megigazítottam a ruhám és leengedtem a hajam.Megmostam a falfehér arcom és lementem a lépcsőn.Nem tudom honnan, de a fiúk szereztek egy kis alkoholt.
- Jó hogy jössz Tina, már hiányoztál. - ölelt meg Louis. - Remélem minden rendben - súgta a fülembe, majd kacsintott egyet.
- Ennyire hiányoztam? - mutattam a két üres piás üvegre.
- Gondoltuk megalapozzuk a hangulatot mire lejössz - nyomta a kezembe az egyik üveget Zayn.
- Nem szoktam inni - nyújtottam neki vissza.
- Akkor ideje elkezdeni!
Gyorsan telt az idő. Hülyéskedtünk, ittunk és táncoltunk. Nem foglalkoztam Harry-vel. Komolyan jól éreztem magam velük. Ha valaki nekem azt mondja 1évvel ezelőtt, hogy a One Direction tagjaival fogok bulizni, akkor tuti hogy elküldtem volna egy orvoshoz.
De most mégis ez történik és nem is bánom. 3 napja lakok itt,de már egészen más a véleményem róluk. A sok tánctól már fájt a lábam és hányingerem is volt, ezért kimentem a kertbe. Harry a napozó ágyon ült és a telefonját nyomkodta. Oda mentem levettem a lábát az ágyról és leültem. Nem nézett rám, úgy csinált mintha ott se lennék.
- Most már ez mindig így lesz? - kerestem a tekintetét. - Harry! Figyelj már rám! - kicsit felemeltem a hangom és kivettem a kezéből a telefont.
- Mondjad! Mi a probléma ezzel?
- Az, hogy az őrületbe kergetsz! - kivette a kezemből a telefont és tovább nyomkodta.
- Még hogy velem nem lehet normálisan beszélni, hát veled se! - felálltam és ott hagytam.
Mire beértem a nappaliba mindenki aludt. Felmentem a szobámba, letusoltam, felvettem a pizsamám és bebújtam az ágyamba. Pár perc múlva már aludtam is.

Szörnyű fejfájásra ébredtem. Felkaptam a köntösöm, lebotorkáltam a konyhába gyógyszer után kutatni. Meg is találtam a gyógyszert egy fiók mélyén. Fogtam és egy pohár vízzel bevettem. A fiúk még a kanapén aludtak egymáson. Elég vicces látványt nyújtottak. Louis lába Zayn szájába, Liam feje Niall hátsófelén volt, Harry pedig a fotelben aludt, hát ő nem ivott egy csepp alkoholt sem, ellentétben velünk.
Óvatosan visszamentem a konyhába és reggelit szerettem volna készíteni, de leejtettem az üveg tányért, mely kis darabokra tört. A zajra mindenki felkelt.
- Úristen, betörtek! - hallottam Louis sikítását.
- Nyugi, csak én vagyok az! - mentem a hang irányába.
- Megijesztettél, tudod? - durcázott
- Annyira sajnálom, megtudsz nekem bocsájtani? - gúnyolódtam vele.
- Persze - szaladt felém és megölelt.
- Muszáj ezt végig néznünk? - mutatott ránk Harry.
- Most mi van? - ráncoltam a homlokom.
- Amúgy mi volt az a zaj? - próbálta terelni a témát Liam.
- Ja, csak eltörtem egy üveg tányért - húzogattam a számat.
Segítettek feltakarítani az üveg darabokat, majd a nappaliba vonultunk.
- Hát, nem néz ki valami jól ez a nappali - nevetett Niall.
- Mintha egy rohadt nagy hurrikán ment volna végig rajta - erősítettem meg az előttem felszólalót.
- Szerintem össze kéne takarítani mielőtt Antonia hazaér - erősködött Liam.
- Oké, kinek van kedve segíteni? - még nekem se volt kedvem ehhez az egészhez.
- Együtt csináltuk, együtt takarítunk! - állt fel Niall.
- Ti csináltátok, én csak néztem - nézett ránk Harry - De azért segítek.
- Akkor mire várunk?! Lássunk neki! - kiabált Lou,aztán a gyilkos tekintetemmel találkozott - Tudom, még szükséged van a hallásodra - nevetett.
- És eléggé fáj a fejem!
- Valaki nagyon másnapos - kacsintott Zayn.
- Srácok a kezetek járjon már, ne a szátok! - fegyelmezett Niall.
Én felporszívóztam, Liam elmosogatott, Louis összeszedte az üvegeket, Niall a kanapé körül pakolt össze, Harry pedig a konyhába rakott rendet.
- Tina! Ide jönnél? - kiabált Harry.
- Még szóba állsz velem? - lepődtem meg.
- Bocsánat a tegnapiért, lehet kicsit túl reagáltam a dolgokat - végre őszintén a szemembe nézett.
- Hát igaz hogy nem sokra emlékszem a tegnap estéből, de a veled történt dolgokra sajnos igen.
- Tényleg sajnálom! - jött közelebb.
- Semmi baj, már el is felejtettem - mosolyogtam rá.
- Örülök neki! - és akkor megláttam a tökéletes mosolyát. Hogy lehet ennyire tökéletes?! - Remélem tényleg nem viccből csókoltál meg, mert amit most fogok tenni én sem viccből teszem. - megfogta a kezem és akkor, ott a konyha közepén megcsókolt.