4. fejezet ~ vicc, vagy mégse?!

- Baj van? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Te vagy a baj! - mutatott végig rajtam.
- Hogy én? - kezdtem kicsit ideges lenni - Mégis mi a bajod velem?
 

 
- Az, hogy nem is ismersz minket! Tudod egy idegesítő,unalmas és borzalmas lánynak tartalak. - felült a napozóágyban és úgy mondta a szemembe.
- Örülök, hogy így gondolod, de ezek szerint te se ismersz engem!  - összeráncolt homlokkal mentem hozzá közelebb.
- Elegem van, hogy nem lehet veled normálisan beszélni!
Ahogy kimondta ezt a mondatot, fogtam magam beleültem az ölébe és megcsókoltam. Szerintem még én sem tudom pontosan mit, miért és hogyan tettem?!
- Még mindig idegesítő, unalmas és borzalmas lány vagyok? - tettem fel a kérdést, miután kiszálltam az öléből.
- Ez meg.... ? - tátott szájjal bámult maga elé.
- Én meg mondtam, hogy te még nem ismersz engem! - kacsintottam egyet és a házba sétáltam.
Jézusom, még magamat se ismerem. Megcsókoltam Harry Styles-t. Mi a fene ütött belém? Nem vagyok normális. - katogott az agyam.
Nekem nem tetszik és én se tetszem neki... remélem - ezzel a szobám felé vettem az irányt.
Elővettem a laptopom és megnéztem a Twitterem. 5 új követőm volt és egy új üzenetem.
Liam Payne volt a feladó. Fogalmam sem volt mit akar, mert alig váltottunk pár szót.

"Szia. Tudom most furcsán hangzik, de beszélned kell Harry-vel. Fogalmam sincs mi a fene történik köztetek, de mióta megismert, azóta nem úgy viselkedik mint régen. Kicsit fura ez az egész. Beszéljétek meg, mert ennek nem lesz jó vége! Liam xx"

Hangosan olvastam a levelet. Vajon látta hogy megcsókoltam Harry-t? Ahogy a levél végére értem észre vettem, hogy a levelet 2 órával ezelőtt írta, szóval semmit nem láthatott.
Hatalmas kő eset le a szívemről és reméltem, hogy Harry nem fogja elmondani az egész bandának ezt a kis félreértést, ha lehet annak nevezni.

~ 6 órával később ~

Éjfélkor csengetésre keltem fel. Hirtelen nem tudtam hogy hol is vagyok. Nia egy hotelbe alszik, nem akart sötétben vezeti. Ki a fene lehet az? Felkapcsoltam a villanyt és az ajtóhoz csoszogtam. Na, és kik álltak az ajtóban? Hát persze hogy Ők.
- Mi a fenét kerestek ti itt ilyenkor? - néztem rájuk kérdőn.
- Neked is Szia! Csak nem tudtunk aludni és láttuk, hogy egyedül vagy itthon. Gondoltuk biztos unatkozol. - mondta Zayn vigyorogva.
- Én éjszaka aludni szoktam, nem unatkozni!
- De ha már most úgyis felkeltettünk nem hívnál be minket? - rebegtette szempilláit Louis.
- Eltaláltad, nem! - fogtam és rájuk csaptam az ajtót, csakhogy valakinek a lába megállította.
- Auu, ez fájt! - kiabált Niall, mint valami lány.
- Hé, ne kiabálj már, felkel az egész utca! - félre álltam az ajtóból és ők a nappaliig meg sem álltak - Amúgy Bocsi - néztem Niall-re boci szemekkel.
- Semmi baj, megérte,mert beengedtél minket - elővette huncut mosolyát.
- Na szóval, miért is vagytok itt? - kérdeztem álmosan
- Hogy megcsodáljuk a kicsit hiányos pizsamád! - csillant fel Louis szeme.
A fenébe nem vettem fel a köntöst. Hát igen a pizsamám általában egy póló és egy bugyi. Ez így elég ciki lesz.
- Haha. Várjatok meg itt, megyek és felveszek valami nadrágot.
- Tőlem maradhatsz így is - kacsintott Zayn. Egy fintor jelent meg az arcomon.
Közben végig néztem a társaságon és megakadtam a szemem Harry-n. Mi a baja van már megint? Csak ül és meg se szólal. Se egy mosoly vagy egy lenéző pillantás a csók miatt.
Felérve a szobámba egy fehér csőnadrágot és egy lila pulcsit vettem fel, a hajamat lófarokba fogtam. A sminket mindig hanyagolom, nem azért mert olyan szépnek tartom magam, csak egyszerűen nem érdekel hogy mit mondanak mások. Én így érzem jól magam és ennyi.
10 perc múlva már a nappali közepén álltam, egyedül.
- Srácok?! - kérdeztem kicsit félénken.
- Konyhában! - kiabálták mind az öten - Csak egy üveget kerestünk, mert üvegezni fogunk! - síkítozott Louis a fülembe.
- Még a hallásomra szükségem van! - nevettem, magam se tudom min, de elég viccesen nézhettem ki, ahogy a semmin nevetek.
- Szerintem menjünk a nappaliba - végre Harry is megszólalt, habár nem olyan lelkesen.
Elindult a társaság a kanapé felé. Beszélni akartam Harryvel. Megfogtam a karját és az ajtó mögé húztam.
- Most meg mit csináltam? - nézett rám meglepetten.
- Semmit! Éppen ez itt a baj, az ég világon semmit. - néztem mélyen a szemeibe, elég rosszul tettem.
- Mégis mit vársz tőlem? Én is smároljalak le csak úgy viccből? - kérdezte elég hangosan.
- Én nem viccből smároltalak le, de ha te ezt viccként fogtad fel akkor miért nem nevetsz rajta? -néztem rá kérdőn.
- Hé srácok, mi folyik itt? - Liam nézett ránk szemöldök húzogatva.