5. fejezet ~ felejtsd el!

- Hé srácok, mi folyik itt? - Liam nézett ránk szemöldök húzogatva.

 
- Semmi Liam, semmi! - egy kisebb mosollyal fordultam felé, majd elindultam a nappaliba.
- Hé Tina, hol a fenébe voltál eddig? - kérdezte Zayn.
- A konyhába?!
- Na mindegy is. Mindenki a kanapéra! - kiabált teljes hang erővel Louis.
- Erről igazán leszokhatnál! - néztem rá mérgesen.
- Bocsánat - elővette boci szemeit
- Jól van. Kezdjük már! - ült le a szőnyegre Niall is.
Zayn pörgette meg először az üveget. Na igen üvegezés, mindig is utáltam, mert olyan dolgok is történnek, amiket később megbánunk.
Louis-nál állt meg az üveg.
- Lou drága! Felelsz vagy mersz? - tette fel a jól ismert kérdést Zayn.
- Felelek!
- Gyáva! Na jó, első csók. Mikor, hol, kivel?
- Oviba, egy pad alatt, egy kutyával. - mondta komolyan Lou.
- Mi van? - leestem a székről.
- Azt hittem az a kis lány van ott, aki tetszett nekem, ezért becsuktam a szemem és megpusziltam, de mikor kinyitottam nem azt láttam akit szerettem volna. - húzogatta a száját.
- Jó, de mi az első csókot kérdeztük, nem a puszit! - mondtam neki miközben felálltam a földről és visszaültem a székre.
- Ja. Őszintén?! Fogalmam sincs, részeg voltam.
- Jellemző Lou! - forgatta szemeit Liam.
- Louis! Te jössz - nyomta a kezébe Zayn az üveget.
Nálam állt meg. Ennek nem lesz jó vége.
- Felelek! - meg se vártam hogy feltegye a kérdést.
- Szóval, tényleg olyan szörnyűek vagyunk, mint ahogy azt első nap gondoltad?
- Nem is tudom - hangosan gondolkoztam - Nem vagytok szörnyűek, már amikor. - kacsintottam Louis felé.
- Vicces vagy!
- Christina jól tud viccelni! - szólalt meg Harry a csókra utalva.
- Ezt mégis hogy érted? - kérdezte Liam.
- Csak úgy hogy... Hanyagoljuk a témát! - nézett a szemeimbe Harry.
Fél óra hülyéskedés és pár kínos kérdés elteltével megint rám mutatott az üveg.
- Merek! - vágtam rá egyből.
- Csókold meg mondjuk.... Zayn-t! - mutatott Zayn-re Niall.
Reméltem, hogy mindjárt azt mondja, nyugi csak vicceltem, de nem így történt.
- Egy csókba nem halsz bele. - nevetett Louis - Vagy mégis?!
- Na gyere cica - tárta szét karjait Zayn.
Felálltam a székemről és óvatosan közelebb mentem hozzá. Előtte végig néztem a társaságon. Liam valami olyasmit tátogott, hogy "csak ügyesen". Harry meg csak ült és engem bámult. Kezd idegesíteni ez a gyerek!
Zayn is közeledett felém, mikor már észbe kaptam ajkai az enyémen voltak. Nem is tudom, Harry-vel más volt. Nem tudom miért, de teljesen más volt. Lassan visszaültem a helyemre.
- Gratulálok. Ötből kettő megvolt! - Harry lenéző pillantásaival találtam szembe magam.
- Harry mostanában olyanokat mondasz, hogy egy szót se értünk belőle. - nézett Zayn komolyan Harry-re - Mégis milyen kettőről beszélsz?
- Hát arról van szó - ekkor én felálltam és felrohantam a szobámba. Nem akartam hallani, ahogy elmondja a többieknek. Hangos ajtó csapódással jeleztem, megérkeztem a szobámba.
Leültem az ágyra és bámultam ki a fejemből. Kicsivel később egy halk kopogásra lettem figyelmes.
- Tina! Engedj be Lou vagyok! - hallottam a hangján, hogy aggódik.
Az ajtóhoz mentem és beengedtem.
- Mi történt? - kérdezte, majd helyet foglalt az ágyon.
- Semmi - oké, ez nem túl meggyőző volt.
- Aha, persze, a semmiért akadtál így ki.
- Harry elmondta? - egyből a lényegre tértem.
- Nem. Nem tudom miről van szó, de Ő azt mondta majd te elmondod. Szóval?
- Szóval... délután megcsókoltam Harry-t - tört ki belőlem az egész.
- Ez csodálatos! - ugrott a nyakamba.
- Mi ezen olyan csodálatos, elmondanád?! Én nem szeretem őt, ő se szeret engem - ültem le az íróasztalhoz.
- Úgy gondolod? Akkor miért csókoltad meg? - kíváncsian fürkészte arcom.
- Nem tudom, egyszerűen fogalmam sincs - fogtam a fejem.
- Jézusom, te szerelmes vagy! - pattant fel Lou az ágyról.
- Mi? Én? Nem! - összevissza beszéltem.

Nem vagyok szerelmes Harry-be. Hiszen nem is ismerem. De az a csók, ahogy rám néz. Nem Christina ezt gyorsan verd ki, a fejedből. El kell felejtenem a délután történteket, mert Harry is ezt fogja tenni.... gondolom?!