15. fejezet ~ A randi!

- Harry Styles! Áruld már el, hova megyünk? - kérdeztem egy óra szembekötösdi után.

- Ne is álmodj róla! - fogta meg a kezem, ami a szem előtt lévő kendő felé vándorolt.

- Hé, ez nem ér! - helyeztem vissza kezeim a combomra.

- Megérkeztünk... azt hiszem - mondta kicsit bizonytalanul - Áh, igen itt vagyunk! - nyugodtan fújta ki az idegestől bent ragadt levegőt.

- Levehetem? - izgatottan mutattam a számomra idegesítő fekete selyemre.

- Igen! - adta meg a régen várt választ.

- Végre! - nevettem zavartan - Harry! Ez, ez ... - a hang valahol elakadt a torkomban és képtelen volt a felszínre törni.

A látvány szebb volt a mesékben szereplőknél is. Valójában minden lány már kiskorában megírja a saját tündérmeséjét, de ezek általában betelejesületlenül múlnak el az élettel. Az én mesém egy szerető családról és az igaz barátokról szól. Nincs benne szőke herceg és az örökké tartó szerelem is kimaradt belőle. Talán nem hittem, hogy valahol nagyvilágban nekem is megvan akivel leélhetem az életem. Aki a "Gyönyörű vagy!" mondattal kedveskedik a kandalló előtt ülve 80 évesen is. Úgy néz ki, egy sokkal csodálatosabb mesével ajándékozott meg a sors, mint amire számítottam. Lehet hogy Harry nem szőke és nem is herceg, de érzem ez a szerelem köztünk nem egy mulandó dolog.

- Szóval tetszik? - szemei csillogtak a holdfényben.

- Gyönyörű! - öleltem meg.

Egy kilátóban voltunk, ami egy magas dombon kapott helyet. Csak London fényei világították be a dombot. Mintha egy néma filmet néznék, csendes és nyugodt volt a környék. A kilátó közepén egy asztal állt két gyertyával.

- Hölgyem, foglaljon helyet! - húzta ki az egyik széket.

- Köszönöm Uram! - nevettem, majd leültem.

Harry két tányérral jelent meg egy hatalmad vigyor kíséretében.

- Ez isteni volt! - mondtam kicsit később teli hassal.

- Még csak most jön a desszert - rakott elém egy felismerhetetlen dolgot - Én sütöttem - büszke mosoly pihent meg arcán.

- És mi a neve, vagy mi ez egyáltalán? - mutattam a narancssárga "desszertre".

- Répatorta. Tudod, Lou-nak ez a kedvence és muszáj volt megtanulnom hogyan készül! - gondolhattam volna. Igaz, hogy nem nézett ki valami jól, de határozottan fogtam meg a villát és vágtam a tortából egy darabot.

- Véletlenül nem vagy te cukrász? - töröltem a számat.

- Ez maradjon titok! - csókolt meg lágyan.

- Szeretlek!- suttogtam.

- Mi? - kérdezett vissza.

- Szeretlek! - emeltem egy fokkal feljebb a hangom.

- Elnézést, de nem hallom! - mutatott a fülére.

- Harry Styles! SZERETLEK! - kiabáltam ahogy csak tudtam.

- Így már jó! - nevetett huncutul- Szeretlek! - húzott magához közel.

Azt hiszem boldognak mondhatom magam a szőke herceg nélkül, mert nekem a szőkét egy göndör helyettesíti.

6 hozzászólás után hozom a következő részt!