2. fejezet ~ szomszédok

Antonia távozása után kicsit körbenéztem a házba, majd nagy nehezen oda találtam a bölcsődébe. Hogy lehet ilyen eldugott helyen egy bölcsőde? 2 órán keresztül jártam London forgalmas utcáit, mire végre odataláltam. Adam-nek nem lehetett levakarni azt az édes mosolyt az arcáról miután észrevett. Haza mentünk, addigra Nia is hazaért.
Megvacsoráztunk, lefektettem Adam-et, majd elmentem fürdeni. 20 perc múlva teljesen felfrissülve léptem ki a fürdőszobából. Eszembe jutott, hogy Nia említette, hogy vett ajándékba egy laptopot. Gyorsan megkerestem és bekapcsoltam. Nem találtam semmi érdekeset az interneten, ezért fogtam a telefonom és feltöltöttem a gépre az anyuval készített közös képeinket. 1 éve készültek egy nyaralás alkalmával. Akkor még minden tökéletes volt! Egy könnycsepp gördült le az arcomon, pár másodperc múlva pár társa is követte őt. A laptopot kikapcsoltam és sírva próbáltam elaludni.
Reggel hatalmas zajra ébredtem - komolyan - egy állatkert csendesebb. Felkaptam a köntösöm és lementem a lépcsőn, a nappaliba lépkedtem.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszöntem az ott ülő embereknek, egy nagy ásítás kíséretében a konyha felé vettem az irányt.
- Jó reggelt Christina! - hallottam Nia kicsit zavart hangját.
- Valami tör... - nem tudtam befejezni, mert csak most láttam, hogy valójában kik is a vendégeink - Most ez komoly? Ezek mit keresnek itt? - ledöbbentem.
- Ők a szomszédjaink - mutatott végig a társaságon az unokatesóm.
- Ez valami vicc?! Nem fogok minden áldott reggel arra kelni, hogy sikítozó rajongók lepik el az utcát azért, mert itt laknak ezek! - mutattam végig rajtuk én is.
- Christina! Muszáj róluk úgy beszélni, mint valami dísztárgyakról? - húzogatta a szemöldökét Nia.
- Látom nem bírsz minket! - nevetett az egyik - Amúgy Louis vagyok és a banda neve One Direction - felállt és nyújtotta a kezét, amit nem fogadtam el - Hát ha nem, akkor nem! - ezzel helyet foglalt.
- Jó a meglátásod drága Louis! Nem tartoztok a kedvenceim közé, szóval ne várjátok, hogy körbe ugrállak titeket - ráncoltam össze a homlokom.
- Nia, Ő mindig ilyen morcos? - kérdezte rám mutatva Louis, úgy látszik csak ő tud beszélni.
- Képzeld el nem vagyok morcos! - förmedtem rá - És Christina Collins-nak hívnak - most én nyújtottam a kezem és egy angyali vigyort húztam arcomra.
- Úgy látszik megenyhült a hercegnő! - nevetett Louis és megrázta a kezem - Louis Tomlinson!
- Harry Styles! - állt fel egy göndör hajú srác - Te pedig Christina, vagy inkább Tina? - kérdezte.
- Nektek Christina! - szegényre úgy rá kiabáltam, hogy ijedtében a kanapére esett - Sajnálom, nem akartalak megijeszteni.
- Niall Horan! - kicsit álmos fejjel kezet rázott velem és vissza is ült a helyére.
- Zayn Malik! - jött be az ajtón egy srác cigivel a kezében.
- Zayn! Kifele! - Nia rákiabált, mert utálja ha valaki cigizik.
- Liam Payne! Örvendek! - hát nem tudom ezeken mit esznek a lányok, de én nem vagyok elszállva tőlük!
- Hát én már kevésbé - egy fintorral az arcomon kisétáltam a konyhába, a nappaliba hagyva a "Tökéletesek vagyunk" társaságot.