19. fejezet ~ túl késő..?

~ 5 nap múlva - a tárgyaláson ~

- Maga biztos abban hogy az édesapja ölte meg az édesanyját? - a tanúk padján faggatott apám védőügyvédje.
- Nem.. vagyis igen! Honnan kéne nekem tudnom? - kezdett idegesíteni a rengeteg kérdés.
- Hölgyem, kérem viselkedjen! - ütött egyet a "kalapácsával" a bíró.
- Elnézést! - hajtottam le a fejem. A védőügyvéd valamit beszélt az apámmal, majd szót kért a bírótól.
- Tisztelt bíróúr! A hallottak és látottak alapján jogunk van feltételezni, hogy Christina Collins végzett az édesanyjával! - olvasta fel a papíron szereplő szöveget a férfi. Ledöbbentem, hirtelen még levegőt se kaptam. Azt akarják bemesélni az embereknek, hogy egy gyilkos vagyok. Ez kész vicc!
- Van bizonyítéka? - mocorgott a székén a bíró.
- Nincs, ezért szeretném a tárgyalás elhalasztását kérni! - lépett közelebb az ügyvéd és egy levelet adott át. A kissé idős bíró lassan végig olvasta, majd mély gondolkodásba kezdett.
- A benyújtott kérvényt elfogadom, a tárgyalást 1 hónap múlva folytatjuk! - és ezzel be is rekesztette a tárgyalást.
Én továbbra is csak ültem, rajtam kívül már senki nem volt a teremben, vagyis azt hittem.
- Christina! - jött közelebb Ádám, a rendőr - Kelleni fog egy ügyvéd! - vetette fel a lehetőségeimet.
- Nem kell! Nem csináltam semmit... ártatlan vagyok! - a sírás kerülgetett.
- Te tudod, de ha szükséged lesz rá akkor szólj! - simította meg a vállam és elhagyta a termet.
- Kisasszony, ideje mennünk! - jött be a már ismeretlennek nem mondható testőröm, Josh. Megismerkedtem velük. A határozott és erős külső, lágy és kedves belsőt takar mind az öt srácnál. Josh, Kevin, Michael, Thomas és Paul néven mutatkoztak be, de nem ez a rendes nevük.. ezek olyan álnevek, de nem is ez a lényeg, hanem az hogy az életük árán is megvédenek.
- Mehetünk! - álltam végre fel.
- Elindultunk! - suttogta bele az órájába Josh. Igen, az órájába.... rájöttem, hogy egy beépített mikrofon bújik meg benne. Így szokták egymás tudtára adni, hogy éppen mit csinálok. Néha idegesítő, de meglehet szokni.
8 perc múlva "otthon" is voltunk.  Kevin fáradtan huppant le a kanapéra, majd én is mellé ültem. Harryre gondoltam, a vele eltöltött időre és a szerelmünkre. Esélyt se adtam neki hogy megmagyarázza a dolgokat.
- Min gondolkozol kicsi lány? - érdeklődött a testőri szolgálom legfiatalabb tagja, Paul.
- Csak eszembe jutott London! - mosolyogtam rá, pedig nem is London járt az eszembe. Amikor az életemről meséltem nekik, akkor azt kihagytam, hogy ismerem a One Direction tagjait, sőt az egyik a pasim volt vagy még most is az... még én se tudom.
- Vacsora! - kiabált Kevin, a csapat konyhatündére.
Megettünk az isteni vacsorát, majd mindenki aludni ment, velem az élen.

~ PM 12:21 ~
Hatalmas csattanásra keltem fel az éjszaka közepén. (Lehet még nem említettem, de egy nagy házba költöztünk át, a szállodai szoba kicsit kicsi volt hat ember számára...) Megkerestem a papucsom és halk léptekkel az szoba ajtajához mentem. Ahogy kiléptem a szobából valaki elkapott hátulról és befogta a számat. Felkapott és berohant velem a fürdőbe.
- Nyugi, Josh vagyok! - hatalmas kő esett le a szívemről, de lehet túl hamar megkönnyebültem - Itt az ideje megvédenünk téged! - ismét görcsbe rándult a hasam.
- Ezt hogy érted? - tudtam, hogy miről beszél, de az ő szájából akartam hallani.
- Valahogy két pasi bejutott a házba, fegyver van náluk! - tudtam mit kell tennem, a fiúkkal már hatvanszor elpróbáltuk, hogy ha valaki meg akarna ölni... ennek is itt az ideje. Josh felállt a fürdő hideg kövéről és kiment, én megkerestem az elrejtett pisztolyt a wc mellett. Thomastól kaptam, hogy baj esetén használhassam. Összeszedtem az összes létező erőmet és elhagytam a fürdőszobát. Lassan lépkedtem le a lépcsőkön és egyenesen a konyhába mentem, ugyanis ez volt a feladatom. Közben a pisztoly mindig magam előtt tartottam lövésre készen. Úgy éreztem magam, mint egy filmben. Megmondta Thomas, hogy ennek is el fog jönni az ideje, és igaza volt. Valaki megfogta a vállam, ekkor lövések zengtek az egész házban. Tudtam, hogy lőnöm kell, de lehet már késő...?

~ Harry szemszöge - London ~
Unottan kapcsolgattam a tv-t. Hiányzott Tina, mindennél jobban. Rendbe kell hoznom a dolgokat.
- Hagyd itt! - kiabált rám Lou. Éppen egy híradónál vettem le az ujjaim a kapcsolóról. Pont a külföldi híreket mondták, fogalmam sincs miért ezt szeretné nézni?!
" Hatalmas lövöldözés tört ki egy kecskeméti házban, Magyarországon! Élőben kapcsoljuk a helyszínre utazott riporterünket!" - mondta a bemondónő. Eszembe jutott, hogy Tina magyar származású és most ő is ott tartózkodik. Aggódni kezdtem, de szerintem ok nélkül. Miért lövöldöznének Tinára?
"Üdvözlöm a nézőket! A szemtanúk elmondása szerint kettő vagy három férfi tört be a házba, de nem kirabolni akarták azt, hanem egy embert megölni. Hogy ki volt ez az ember? A neve Christina Collins, aki az apja ellen indult gyilkossági tárgyaláson tanúskodott ma és aki öt testőrrel tartózkodott a házban. Információink szerint egy ember meghalt és ketten sérültek meg súlyosan a lövöldözésben. Nem lehet tudni, hogy ki a halott és kik sérültek meg! Később még jelentkezem a fejleményekkel!"
- Nem, az nem lehet! - ezt hajtogatta folyamatosan Lou. A fejemben a nő szavai visszhangoztak: .." egy ember meghalt!"

8 hozzászólás után új rész!