23. fejezet ~ a tiéd!

~ Tina szemszöge ~
Teljesen összetörtem a beszélgetésünk óta. Fáj, hogy nem azt mondtam, amit szerettem volna. Igazából elakartam neki mondani, hogy szeretem és nem tudok nélküle élni, de akkor eszembe jutott Mary. Nem tehetem ezt vele! Inkább szenvedjek én, mint ő. A fiúk annyira aranyosak... egy bulit szerveztek az érkezésemre, amit sajnos nem tudok élvezni. Ilyen állapotba nem tudok bulizni! Úgy hogy fogtam magam és az ideiglenesen idevarázsolt bárpulthoz ültem.
- Egy vodkát jéggel! - mondtam a pultosnak és az asztalra csaptam. Fél percen belül már a harmadik körnél tartok. Úgy érzem, hogy így nem érzek semmit és nem fáj semmi. Nem fáj, hogy Harry mással boldog. Nem érdekel, ha holnap az lesz a címlapokon, hogy "Christina Collins alkoholba fojtja bánatát!". Jelenleg az ég világon semmi sem érdekel! Most csak a jó öreg vodka és én vagyok. Megtudom érteni azokat az embereket, akik a felejtés miatt isznak. Én miért ne tehetném így? Azért mert híres vagyok? Ez még eggyel több okot ad erre. Mindenki szeretne a híres emberek helyében lenni. Miért? Csak azért, mert a fél világ ismer minket, de ők nem tudják, hogy milyen az, ha egész nap fotósok követnek és rajongók ezrei vernek tábort a házad előtt...
- Jézusom Tina, te részeg vagy! - támaszkodtam meg Zayn vállán.
- Én? Nem vagyok részeg! - hányinger tört rám és ahogy tudtam a wc-re rohantam. Azt hiszem ilyen közelről még soha nem vettem szemügyre a wc csészét.
- Héé, jól vagy? - nyitotta rám az ajtót Harry.
- Persze! Menj csak, én jól megvagyok! - legyintettem egyet, majd ő tényleg elhagyta a helységet. Most ez komoly? Nem látja, hogy szarul vagyok? Lehet hogy azt mondtam jól vagyok, de nem így érzem... És ő itt hagy! Döbbentem feküdtem le a jéghideg csempére. Mi a fene van velem? Teljesen felemészt és tönkre tesz a szerelem! Ismét a wc felé emeltem a fejem és hagytam, hogy jöjjön aminek jönnie kell! Kicsit nyugodtabban dőltem ismét vissza a hideg fürdőszoba padlójára és lassan elnyomott az álom.

~ Másnap ~
Elviselhetetlen fejfájásra keltem. A fejem szét akart robbanni, sőt nem is sok választotta el tőle. A tegnap este az alkohol ellenére teljesen megmaradt az emlékezetemben. A békés beszélgetés Harryvel, az ivás és a wc közeli elemzése is. Azt hiszem, hogy soha nem voltam ilyen részeg. Erőt vettem magamon és felálltam a földről. A testem tiszta hideg volt. Nagy nehezen megtámaszkodtam a szekrény szélébe, így néztem magam a tükörbe. Sápadt arc, beesett szemek, fehér száj és elkent smink. Gratulálok Christina, ez maradt a szupermodellből. Mikor elkönyveltem magamba, hogy ennél szarabbul már úgy se lehetek, akkor átöltöztem és a konyhába sétáltam. Közben kicsit körül néztem a fiúk lakásában, mert soha nem volt még idejük végig vezetni rajta. Az emeleten volt öt ajtó, mindegyiken egy-egy fiú neve szerepelt, vagyis négyen, mivel az utolsón egy szál répa lógott... tehát az Louis szobája. A kis házi túrám után egy aspirin keresése volt a fő célom. Találtam is egy dobozzal a konyhaszekrény egyik fiókjában.
- Jó reggelt! - üdvözölt Mary.
- Volt már ennél jobb is! - nyeltem le a gyógyszert egy nagy pohár vízzel együtt.
- Látom jól sikerült az este! - vett le egy tálat, amibe tejet öntött.
- Azért nem annyira jól! - ültem le az asztalhoz. A két tenyerembe temettem az arcom.
- Figyelj! Tegnap tudtam meg, hogy te és Harry... - ekkor felkaptam a fejem - hát hogy együtt voltatok, mielőtt leléptél!
 - leléptem? végül is mondhatjuk így is! jó hogy azt nem vágja a fejemhez, hogy cserben hagytam Harryt... mondjuk ez is igaz lenne.
- És? Ez már régen történt! - próbáltam úgy tenni, mintha már alig emlékeznék az egészre és nem is érdeklene.
- Én vettem el tőled! Igaz? - ült le velem szembe.
- Nézd, Harryvel a kapcsolatom már nem volt olyan mint régen, de...inkább hagyjuk! - egyik kezemmel a fejemet támasztottam.
- Lehet hogy hülyeséget csinálok és biztos hogy megfogom bánni, de nem tudok a boldogságotok útjába állni! Harry még mindig szeret téged, és én ez ellen nem tudok semmit tenni, sőt nem is akarok. Már csak rajtatok áll, hogy szeretnétek e folytatni ott ahol abba hagytátok... én kilépek az életetekből! - ezt komolyan gondolja? Tényleg ennyire bolond, vagy csak ennyire szereti Harryt? Nem tudom már hogy mit gondolja? Hogyan cselekedjek, hogy mindenkinek jó legyen??


6 HOZZÁSZÓLÁS után új rész!