24. fejezet ~ megállíthatom!

Mary körülbelül fél órája ment el. Azóta itt ülök és csak meglepetten bámulok ki a fejemből. Hogy tehette ezt? Nem értem a logikáját, pedig én is nőből vagyok. Gondolkodásom Harry zavarta meg.
- Jó reggelt! Jobban vagy? - válaszképp csak bólintottam. A nyugodt tekintetéből úgy sejtem, hogy Mary még nem osztotta meg vele a döntését, vagy azt várja hogy majd én számoljak be Harrynek? - Szeretlek! Tessék, kimondtam! Mindennél jobban szeretlek és nem tudok nélküled élni! - fakadt ki.
- Harry, én... nem tudok erre mit mondani! Nekem idő kell, nem tudok egyik napról a másikra ismét olyan szerelmet érezni irántad, mint régen! - a szemében könnyeket véltem felfedezni. A szívem majd szétszakad a fájdalomtól, de ez a helyes út.
- Ne tedd ezt velem! -markolt bele kócos hajába.
- Harry, értsd meg, kérlek! Neked és nekem se jó így, hogy hetente összeveszünk! Időre van szükségem, mást nem tudok mondani! - felálltam és közelebb mentem hozzá. Kezeimmel végig simítottam a puha arcát és elsétáltam mellette egyenesen Lou szobájába.
- Gyere be, ha bemersz! - hallottam Lou válaszát a kopogásomra.
- Szia! Használhatnám a telefonod? - nyitottam ki a kissé nyikorgó ajtót.
- Persze, tessék! Nem megyek ki, ha nem baj! - kacsintott felém egyet majd a laptopját vette az ölébe.
- Hallo! Igen, Jó napot! Szeretnék egy jegyet a délutáni Párizsi járatra. Nagyon jó, persze hogy megfelel! Köszönöm szépen! Viszlát! - raktam le a telefonom, majd Lou tágra nyílt szemeit volt szabad megcsodálnom.
- Ismét lelépsz? - csapta le a laptopot.
- Igen! - vágtam hozzá a telefont.
- Mindig menekülsz! Nem unod még? - kezdett kiabálni. Soha nem láttam még ilyen dühösnek - Mi lenne, ha egyszer nem futnál el a gondjaid elől? - csapott a mellette lévő üvegasztalra, ami kicsit megremegett.
- Ez legyen az én dolgom! Szeretem Harryt, de én... - sírás tört rám és teljes egészében belém fojtotta a szavakat. Nem volt más választásom, minthogy kirohantam a szobából. A lépcső legutolsó fokára leültem és tovább sírtam. Összeszedtem a gondolataimat és teljesen biztos voltam benne, hogy jól cselekszem. Felálltam és átmentem Niáékhoz.
- Szia. Jó hogy jössz! - Nia éppen a kis Adamet kergette végig a házon. Hihetetlen, hogy egy év alatt mennyit nőtt ez a csöppség.
- Nia, kérlek legalább te érts meg engem! Most elfogok utazni egy időre, gondolkodnom kell! Erre nincs megfelelőbb hely Párizsnál. - osztottam meg vele a tervemet.
- Rendben van! De vigyázz magadra és ne maradj sokáig! Ugye tudod hogy Harry ismét belefog betegedni a távozásodba? - figyelmeztetett. Előtörtek az utolsó távozásom emlékei. Gyorsan, válasz nélkül felrohantam a szobámba és minden szükséges dolgot bedobáltam a három bőröndömbe. Mostanában elég sokat utaztam, ezért nem nagyon pakoltam ki, így gyorsan végeztem. Hívtam egy taxit, elbúcsúztam Adamtől és az unokanővéremtől.


~ reptér ~
A repülőtéren feltűnően nagy volt a felhajtás. Nem nagyon foglalkoztam vele, addig a pillanatig, amíg meg nem szólítottak.
- Christina! Tényleg megpróbálta megölni magát? Miért menekül? Az igaz, hogy terhes Harry Stylestól? - kérdések hadával bombáztam. Én csak tátott szájjal bámultak a fotósokat és riportereket. Honnan tudták, hogy elutazom? 
- Nem válaszolok! - megelégeltem a hülye kérdésiket. Mi az hogy terhes vagyok? Honnan szednek ilyen baromságokat? Istenem, mi lett a normális, nyugodt, hétköznapi életemből?!


~ Harry szemszöge ~
A kanapén ülve üres tekintettel bámultam a tv sötét képernyőjét.
Gondolkodni próbáltam. Hogyan legyen tovább? Elmegy, ismét! És én nem tehetek elleni semmit... vagy mégis?!
- Louis! Kocsi kulcs? - pattantam fel és rohantam a konyhába.
- Azt hiszem véletlen a kocsiban hagytam! - mutatott a kint parkoló kocsira.
- Ezért még később kapsz, de most megmentem a szerelmemet! - mosolyogtam rá mint egy vadalma.
- Végre megjött az eszed! Gyerünk te hős szerelmes! - kiabáltak ki a fiúk utánam. Amilyen gyorsan csak lehetett a reptérre hajtottam. Mindenki fellökve rohantam a reptéren lévő nagy üvegablakhoz. Éppen akkor pillantottam meg a felszálló gépet.
- Ez az Styles, megint elcseszted! - magamat dicsérve ütöttem egyet az ablakba és a fejem a hideg üvegnek támasztottam... Elment!
- Harry?! - csapta meg a fülem az ismerős, kellemes hang...


6 hozzászólás után újabb rész! ♥