28. fejezet ~ fél ember vagyok!

 ~ Harry szemszöge ~

- Most pedig menjen be hozzá! - nyitotta ki a mellettünk lévő ajtót. Bólintottam , majd léptem egy pár lépést előre. Egy üvegablak választott el csak tőle, de most mindennél fontosabb a biztonság. Egy ápolónő segített beöltözni egy steril ruhába, amit ilyenkor felszokás van. Ugyanis Tina a kórház intenzív osztályán fekszik. A baleset már vagy egy órája történt, de a szemem előtt még az a szörnyű látvány kavarog, amikor megláttam Őt ott feküdni! Igaza van az orvosnak. Éreznie kell, hogy mellette vagyok és várom, hogy felébredjen! Már rajtam volt a kényelmetlen viselet, amikor az ajtó kinyílt és megpillanthattam azt a személyt, akiért még az életem is eldobnám magamtól, ha azt kérné. Tudom, hülyén hangzik, mert soha nem kérne ilyet, de akkor is! Egy teljesen steril szobába voltunk, ahová még a hangok se szűrődnek be. Csak a rengeteg gép csipogása töltötte be a szobát. Mindegyik gép kijelzőjén más villogott. Felkaptam a sarkokban elhelyezett széket és a lehető legközelebb vittem az ágyon fekvő barátnőmhöz.
- Remélem hallod amit mondok! Szeretlek és nem hagyhatsz itt! Szükségem van rád! - szorítottam meg a hófehér kezét. Jég hideg volt, nem csak a keze, hanem az egész teste. A kócos haja lágyan omlott a kórházi ágyneművel borított ágyra. Az arca hófehéren csillogott a pislákoló lámpa fényében. Nekem akkor is Ő a legszebb a világon! Most egy a fontos, hogy felébredjen és elfelejtsük ezt az egészet! Ezer dolog kavargott a fejemben! Mi lett volna, ha nem megy el? Mi lett volna, ha nem engedem el? Már késő ezen törni a fejem! Megtörtént és nem lehet visszaforgatni az időt! Majd hirtelen az összes gép fej fájdító csipogásba kezdett... A kijelzőkön hirtelen minden életjel csökkenni kezdett.
- Orvost! - kiabáltam teljes erőmből. Szász és száz könnycsepp cikázott az arcomon. Nem vagyok vallásos, de bevallom most még egy imát elmormoltam magamban!
- Menjen ki! - jött be egy orvos.
- Nem! Mellette akarok lenni! - szorítottam meg Tina kezét.
- Vigyétek ki! - szólt két nagy darab ápolónak, akik könnyen felemeltek és kivittek a folyosóra. Dühös voltam, nagyon! Mellette lenne a helyem, és ők ezt nem hagyják!
- Harry! - Louis hangját hallottam, mellette Zayn, Liam és Niall lépkedtek.
- Ti meg...? - még nagyobb sírás tört rám.
- Ide utaztunk! A szállodába mondták, hogy mi történt! Hogy van Tina? - ült le Niall a padra.
- Nem tudom! Semmit nem tudok! Csak annyit, hogy lehet el fogom veszíteni! - rúgtam bele teljes erőből a falba.
- Nyugi! Chh! - nyugtatott Lou, majd megölelt. Én csak bőgtem és bőgtem. Teljesen kész voltam. Én Tina nélkül egy fél ember vagyok! Ő elrabolta a másik felem! Egy ember semmit nem ér ezen a nagy világon, ha nem ölelhető és csókolhatja azt, akit a földkerekségen a legjobban szeret!
- Mr. Styles! - jött ki az orvos. Mindannyian kíváncsian kaptuk rá a tekintetünk. Még a szívdobogásunk is hallatszott a nagy csendben - Sajnálom, de nem tudtuk megmenteni! Őszinte Részvétem!
- NEEEEEEEEE! - üvöltve boxoltam bele a fehér csempével borított falba. Majd a hátamat annak támasztva csúsztam le a földre.
- Úristen! - Louis szemeit is a könny lepte el. Tinát mindenki szereti... szerette! 

7 HOZZÁSZÓLÁS után új rész! ♥