20. fejezet ~ meglőtték!

~ Nia szemszöge - Magyarország ~
A híradóban hallottaktól szinte sokkot kaptam. Nem tudtam otthon ülni, azonnal Magyarországra utaztam. Egy szót nem tudok magyarul, igaz hogy félig innen származok, de a szüleim soha nem tartották fontosnak, hogy megtanuljak a nyelvet. Felhívtam azt a tv-t, ahol hallottam a borzalmas esetről. Megadták a kecskeméti ház címét, de még most sem tudták megmondani, hogy kihalt meg. A rendőrség titokban tart mindent. Egyenesen Kecskemétre utaztam, ami ott fogadott kétségbeejtő volt. Mindenhol rendőrök és orvosok.
- Beszél angolul? - mentem oda egy rendőrhöz.
- Igen, de itt nem tartózkodhat! - terelt egy fehér szalag mögé.
- Christina Collins az unokahúgom! Mondja hogy nem halt meg! - sírva fogtam meg a vállát.
- Asszonyom, jöjjön utánam! - fogta mg kedvesen a kezem és egy lesötétített autóhoz vitt - Szálljon be! - nyitotta ki óvatosan az ajtót, közben folyton a környéket kémlelte.
Örömömben még jobban sírni kezdtem. Tina a kocsiban ült és ápoló társaságában.
- Tina! - öleltem meg... el se hiszem, hogy él.
- Megfojtasz - ő csak nevetett, mintha semmi nem történt volna.
- Jól vagy? Megsérültél? - tapogatni kezdtem, remélve hogy semmi sebhelyet nem találok rajta.
- A karomból most szedtek ki egy golyót, de amúgy jól vagyok! - kacsintott. Nem hiszem el, hogy még egy kicsit sem rázta meg az eset. Vajon lélekben tényleg ilyen erős, vagy csak játssza a kemény lányt, aki legbelül a fájdalomtól ordít?!

~ Tina szemszöge ~
Senki nem hiszi el, hogy jól vagyok. Miért lennék rosszul? Megérte egy golyót kapnom, mivel az egyik férfi meghalt a másik pedig életveszélyben van. Azért egy kicsit magamba zuhantam, amikor megtudtam, hogy én öltem meg a pasast, de ezt kellett tennem. A másik súlyos sérült Paul, ő három golyót kapott, de nagyon erős és az orvosok szerint fel fog épülni.
- Tényleg jól vagyok! - veregettem meg Nia hátát és a felkötözött kezemmel kiszálltam a kocsiból. Vakuk villogtak és kérdésekkel halmoztak el.
- Válaszolj egy pár kérdésre, majd elfognak menni utána! - biztatott Kevin.
- Christina, hogy érzi magát? - nyomott egy mikrofont a számhoz egy riporter.
- Köszönöm, a körülményekhez képest jól! - köhintettem egyet és mosolyogni próbálkoztam.
- Pontosan mi történt, és kik a sérültek meg? - érdeklődött egy angol nő.
- Úgy is mondhatjuk, hogy bérgyilkosok támadtak meg az éjszaka. Az egyik testőröm, Paul megsérült, jelenleg kórházban tartózkodik. Az egyik bérgyilkos meghalt, a másik életéért pedig az orvosok küzdenek! - válaszoltam angolul. Közben beugrottak az éjszaka eseményei és kicsit szédülni kezdtem, de ahogy jött úgy hamar el is múlt.
Válaszoltam még egy pár kérdésre, majd a rendőrök bekísértek a házba, hogy pontosan elmeséljük mi történt és hogyan.

~ Harry szemszöge - London ~
Nia szólt, hogy Magyarországra utazik, ennek már több mint 10 órája. Azóta szinte a telefonon ülök.
- Miért nem telefonál? - csaptam idegesen az asztalra. Az én hibám, ha valami baj történt. Minden az én hibám! Hogy lehetek ekkora balfék?
- Nézd! - mutatott a tvre Zayn. A képernyőről Christina mosolygott vissza. Azt az érzést nem lehet megmagyarázni, amit akkor éreztem. Szeretem Őt!
- Szép Délutánt! - mosolygott a műsorvezető - A kecskeméten történtekről lesz először szó! - egy kép jelent meg a képernyőn, rajta Tina és 4 férfi vigyorgott - Jól vagyok, végül is CSAK egy golyót kaptam! Ezzel a mondattal kezdte Christina Collins a sajtótájékozatót. - idézett a nő egy mondatot. Hogy mi? Meglőtték?
- Apám... elég kemény fából faragták! - veregette meg a térdem Liam.
- Nem gondolod, hogy beszélned kéne vele? - fordult velem szembe Zayn.
- Szóba se állna velem! - tártam szét a karjaim.
- Úristen, meg se próbálod? Gyáva vagy! - vágott hozzám dühösen egy párnát és felállt.
- Nem vagyok gyáva! - védtem meg magam.
- De az vagy! Feladtad, szóval ezt a játszmát már elvesztetted! - igaza van. Félek! Félek attól, hogy elutasít és elküld a fenébe. Félek attól, hogy már nem bízik bennem. Egyszerűen már félek mindentől.
- Pakoljatok! Oda utazunk! - adta ki a parancsot Louis.
- Hol van az az oda? - húzta fel a vállait Niall.
- Magyarországon! - pattant fel Liam és villám gyorsan előkereste a bőröndöket.
- Zayn.. Louis.. Niall.. Én.. és Harry - nyomta a kezünkbe a táskáinkat.
Amilyen gyorsan lehetett, olyan gyorsan bedobáltam a cuccaimat a táskába és a földszinten vártam a fiúkat. Fél óra múlva már a repülőn ültünk. Elképzeltem a találkozást százszor.... mindig másképpen.
- Végre! - nyújtózkodott Zayn a gépez elhagyva.
- Hello Magyarország! - kiabált Lou.
- Pszt! - fogta be a száját Liam - Szerintem nem kéne nagy feltűnést keltenünk, most Tina miatt vagyunk itt. A rajongóknak nem kell erről tudni!
- Én is így gondolom! - értettem vele egyet, majd beszálltunk egy kisbuszba, amit Lou rendelt. Másfél - 2 óra lehetett az út. A szívem szinte a torkomba dobogott, amikor megállt a kocsi a ház előtt. Én szálltam ki a leghamarabb és szinte berontottam a házba, ezzel meglepetést okozva. Azt hiszem én sokkal jobban meglepődtem! Nem erre számítottam. Tina a kanapén ült és egy fiút ölelgetett...

8 HOZZÁSZÓLÁS UTÁN ÚJ RÉSZ!