31.fejezet ~ beszólások és pillantások.

- Köszönöm srácok! Ennél cikibb helyzetbe nem is kerülhettem volna! - léptem ki a mozi terem ajtaján és egyből az ott várakozó négy fiúhoz léptem.
- Szenvedett és ... - mentegetőzött Zayn.
- Mert gondoljátok, hogy én nem? - húztam fel a szemöldököm, majd kicsit lazábbra vettem a stílusom... Harry és Edward nevetve, hülyéskedve találtak rá a társaságunkra.
- Örülök, hogy megismerhettem Molly tesóját! - veregette meg Harry vállát Ed. Tesó? Az enyém? Az meg hogy?
- Nem is mondtad, hogy van testvéred! - kulcsolta össze ujjainkat Edward. Ennél rosszabb nem is lehet már! Itt állok egy sráccal, aki a pasim... közben itt egy másik srác, aki megkérte a kezem és aki úgy tudta meghaltam. És itt van még négy tökfej, akik meg csak jót szórakoznak ezen... nem hogy segítenének!?
- Hiányoztál húgi! - nyomott egy nagy puszit a hajamba Harry, az állítólagos bátyám!
- Fáradt vagyok! Menjünk! - próbáltam kivágni magam ebből a kínos szituációból. Sikerült is. Doris, Zayn indult el először, majd Liam telefonnal a kezében követte őket. Harry és Edward még mindig egymással volt elfoglalva... Én meg Louval az oldalamon baktattam utánuk.
- Ez így jó lesz! - hatalmas vigyorral a fején mutatott Edékre.
- Louis Tomlinson! Remélem nem akarod, hogy én töröljem le a vigyort az arcodról! - a tenyerem az arca felé közeledett, ő pedig csukott szemmel várta a csattanást. Nem történt semmi. A szeme kinyílt.
- Félsz... ugye? - nevettem. Egy picit megveregettem az arcán, majd elsétáltam mellette.
- Nem is félek! - kiabált utánam, amikor észrevette, hogy rég nem állok mellette.


~ 25 perccel később ~


- Érezzétek otthon magatok! - invitálta be a "vendégeinket" Ed.
- Szép, nagy ház! - fütyült Niall.
- A mi ízlésünket tükrözi! - húzott magához Ed. Megcsókolt. Ott mindenki előtt... Mikor eltávolodtunk, Harry tekintetét kerestem. Nem volt a nappaliban. A társaságot magára hagyva a konyhába sétáltam egy pohár vízért. Levettem egy poharat és megnyitottam a csapot. Jég hideg víz folyt belőle. Most éppen erre volt szükségem...
- Húgica, húgica! - egy hang zavart meg az ivás közben. Megijedtem, így hirtelen a számban lévő folyadék a falon kötött ki. Ijedt fejemet hátra kaptam és Harryt pillantottam meg. A széken ült, de ahogy ránéztem egyből felállt - Ház, pasi, barátok... Tökéletes az életed! - egyre közelebb jött és láttam a mérhetetlen haragot a szemében.
- Tökéletes? Nem is tudsz semmit róla! - tettem le a poharat. Lelkiekben már teljesen felkészültem egy baromi nagy veszekedésre... csak vártam, hogy ő hogyan fogadja a dolgokat.
- Az enyémnél csak jobb lehet! Van fogalmad róla mennyit szenvedtem miattad? - fogta meg a csuklóm.
- Hidd el, hogy tudom! Én is szenvedtem! - nem néztem a szemébe... nem volt erőm. Tudtam, ha a szemébe nézek, akkor teljesen elgyengülök és a karjaiba kötök ki... nem akarom ezt tenni Eddel. Nem érdemli meg!
- Téged Edward megvigasztalt... gondolom! - a másik kezét az állam alá csúsztatta és felemelte. A szája vészesen közel volt az enyémhez. A szemem becsuktam és vártam, hogy... - Azt hitted ilyen könnyen megbocsájtok? Naiv vagy! - lökött egyet rajtam amitől a konyhapult szélénél kötöttem ki.
- Harry... Sajnálom! - kiabáltam utána, de nem is foglalkozott velem.
- Három hétig nem fogunk unatkozni! - jött be Edward röhögve a konyhába.
- Ezt hogy érted? - ráztam meg a fejem, hogy kicsit kirángassam magam az előbb történtek hatása alól.
- Amerikában maradnak három hétig és mondtam, ne költözzenek szállodában... itt is elférnek a vendégszobákba! - osztotta meg velem is a tényeket. Nekem beleszólásom sincs?
- Komolyan? - a hangom egy jó pár oktávval feljebb csúszott.
- Jól elleszünk! Nyugi! - egy biztató mosollyal hagyta el a konyhát.
Tehát... három hétig nézhetem Louisék tökfejét, ezzel nincs is gond, de élvezhetem Harry lenéző pillantásait és hallgathatom  a véget nem érő beszólásait! Hurrá, azt hiszem életem legpocsékabb három hetének nézek elébe...

9 HOZZÁSZÓLÁS után új rész!