29.fejezet ~ az igazság!

~ Harry szemszöge - egy hónappal később ~

Egy kemény hónapon vagyunk túl... jobban mondva vagyok. A srácok Tina temetésének másnapján már bulizni voltak. Nem értem mi ez a hirtelen jó kedv és a határtalan röhögés! Ők már úgy tesznek mintha semmi nem történt volna, mintha nem vesztettünk volna el egy olyan embert, aki mindegyikünk szívében egy külön részt foglalt el! Én nem vagyok túl rajta! Sőt szerintem hülyeség az a mondás, hogy "majd idővel enyhül a fájdalom!". Ez egyáltalán nem így van. Minden nappal egyre jobban hiányzik! Hiányzik az illata, a hangja, a csókjai és az az édes mosolya. Nem tudok egy lányra se ránézni, mert mindenkiben őt keresem. "Az a lány ugyanúgy sétál, iszik, telefonál, mint Tina" - általában ezeket a dolgokat veszem észre az utcán. A fiúk néha rám szólnak ezért, akkor megpróbálom visszafogni magam, de nehéz! Nagyon nehéz! Persze összeakarom szedni magam, mert tudom, hogy ezzel az önpusztító és "kit érdekel?" hozzáállással Tinát nem tudom visszahozni! A fiúkat pedig nem hagyhatom cserbe! Most vagyunk a karrierünk csúcsán! Nem hagyhatom, hogy miattam csússzunk le onnan! A koncerteken hatalmas bulit csapunk, akkor én felveszem a "tök jól vagyok, köszönöm!" álarcomat és együtt ugrálok a színpadon a srácokkal.
- Harry! Megjöttünk! - jött be Liam Niallel a hátán. Őket követte Zayn, majd Louis is egy szál répa társaságában csatlakozott hozzánk.
- Látom! - ültem le a konyhapultoz és a kezemmel unottan támasztottam meg a fejem.
- Ne legyél már ilyen morcos! Tudod, hogy ezt már depressziónak szokták mondani? - okoskodott Lou.
- Ugráljak örömömben mert meghalt a barátnőm? - tártam ki a karjaimat. Ezt ők sem gondolhatják komolyan!
- Nem azt mondtam, de Tina már nem lehet veled és ezt el kéne fogadnod! - tolt elém egy cetlit Zayn. Egy meghívó volt.
- Hát ez? - mutattam a rózsaszín pillangókkal túl díszített papírra. 
- Egy lánytól kaptuk! Ma hatalmas bulit csap, ott a helyünk! - ugrált fel-alá Louis. Nem veszik észre, hogy még teljesen kész vagyok?
- Jó szórakozást! - dobtam eléjük a meghívót és a lépcső felé lépkedtem.
- Te is jössz! - húzott vissza Liam.
- Biztos nem fogok bulizni! Miért vagytok ilyen érzéketlenek? Nem látjátok, hogy nekem csak Tina kell? Nem akarok csajozni! - rohantam fel idegesen a szobámba. Soha nem kiabáltam még velük! Lelkiismeret furdalásom is volt. Hiszen ők csak segíteni akarnak. Én meg ilyen bunkó vagyok velük!
- Harry gyere le! Mondanunk kell valamit! - kiabált fel Zayn a konyhából - Kérlek!

- Biztos elmondjuk neki? - hallottam Niall kétségbeesett hangját.
- Igen! Tudom, hogy ígéretet tettünk, de nem bírom tovább nézni, ahogy szenved... ez a bandának se jó így! - magyarázkodott Lou és ahogy beléptem mindenki elhallgatott. Szinte fagyos lett a hangulat.
- Figyelek! - tettem a kezeimet a szürke melegítő nadrágom zsebébe.
- Tina életben van! Amerikában él és boldog! - úgy tört ki Liamből az igazság, mint egy szunnyadó vulkánból a régóta gyűlő láva...


7 HOZZÁSZÓLÁS után új rész!